A sorozatok felfutása óta mindig van legalább egy, amit kifejezetten a férfi idegrendszerre hangolnak a készítők. Ilyen volt például a 3+1 évadot megélt Spartacus, aminek nem hiszem hogy túl sok női nézője volt, a folyamatos vér és mell áradat a tesztoszteron generátorokat indította be, és az emberben önkéntelenül is felszabadult a szunnyadó vadállati én nézése közben, és a stáblistánál már pakolta is az edzőcuccát.

Ez a fajta sorozatkészítés egy magasabb szintre lépett a zseniális Trónok harca képernyőre vitelével. Az eddig több mint 5 ezer oldalon kiadott végtelen történet jelenleg az egyik legmagasabban értékelt sorozat, nem véletlenül. Lássuk viszont be, a zseniális történetvezetés, sokrétű karakterek és csodálatos tájak mellett ez is a mélyebb férfiúi ösztönökre hat. Rengeteg erőszakkal és szexszel operál, talán többel is, mint könyves eredetije. E a férfiakra hangolt sorozatgyártás következő csillaga a Vikingek című saga, melynek második évada nemrég ért véget. Ez, bár jóval kisebb hype-pal indult, közel hasonló minőségű, mint a R.R. Martin zseniális agymenése. Eltérő az alapfelállás, a vikingek kalandozásai valós történelmi gyökerekkel rendelkeznek, sok főszereplő tényleg nagy vezér volt Skandinávia történetében, és a háttér megfelelőségét a gyártó History Channel is garantálja.  Az alábbiakban pontokba szedem, hogy szerintem miért ér el a Trónok harcai magasságokat a Vikingek, miért alapvetés ez a férfi sorozatok kedvelőinek.

1. Történelem versus fikció: A történet alapja többnyire valós, erről a History csatorna mellett készítője, Michael Hirst gondoskodott, aki a Tudorok című nagy sikerű, szintén történelmi alapokon nyugvó szériát is jegyzi. A főszereplő, Ragnar Lothbrok létezése viszont nem megerősített tény. Az ő alakja lehet, hogy több történelmi személyiségből tevődik össze, de az biztos, hogy a 800-as évek elején élt egy nagy hatású apa, aki a sorozat több (fő)szereplőjének nemzője volt, nevezetesen Vasborájú Björnnek, aki később végigkalandozta (és rabolta) a Földközi tenger északi partjait, vagy Csotnélküli Ivar, aki a Nagy Pogány Sereggel 865-ben ledózerolta fél Angliát, és kivégezte apja gyilkosát, Aelle királyt. Tehát adott egy nagyon kalandos, és erős homályban lévő történelmi kor, néhány nagy formátumú kalandozó, és az ő történetük van kiegészítve a sorozatokat húzó, félig fikciós fordulatokkal. Mindenképpen az egyik legtöbb valóságalappal bíró akció széria. (Bár állítólag a Spartacus is elég jó volt ebben, az eltúlzott vérpatakokat kivéve hitelesebb, mint bármelyik korábbi film a nagy rabszolgavezérről.)

2. Hitvilágok csatája: A történetet erősen átszövi a vikingek vallása és szokásai. Mint a kora középkori embert, a zord északiakat is erősen átjárta a hit isteneikben, és a csodákban. Ezek az állandó imákon, szertartásokon, és a jövőbelátó bölcs tanácsain kívül is megjelennek apróságokban, például az eseményeket fürkésző hollók állandó jelenlétében. (A vikingek úgy hitték, hogy Odin vállán ülő két holló, Hugin és Munin mindent lát, ami a világban történik...) A keresztény és északi hitvilág összecsapása az első sorozatban szolgasorba ejtett, majd felszabadított szerzetes, Athelstan megpróbáltatásain keresztül történik, aki folyamatos lelki tusában él, mert úgy érzi, hogy mindkét vallás istenei léteznek.

3. A szereplők: Travis Fimmel, a Calvin Klein korábbi ausztrál alsónadrág modellje merész választás volt Ragnar, a brutális viking vezér szerepére, de az egyik legjobban eltalált casting a sorozatok történetében. Elég megnézi a fenti képet, és az ember rögtön egy félig kattant, félig ábrándos brutális harcos szemébe néz. A sorozat egy ösztönös zseniként ábrázolja, aki kalandvágyával és folyamatos jó megérzéseivel addig soha nem ismert vizekre irányítja először társait, később népét. A mellékszereplők is sokrétűek és érdekesek. A fontosabbak közül néhány: Ragnar két felesége, a céltudatos harcos Lagertha, és a jóval szelídebb Aslaug hercegnő, aki nem kevesebbet állít, mint hogy ő Brunhilde, és a sárkányölő Sigfried lánya. Ragnar hírnevét később elhomályosító fiai is sokszínűek, mint ahogy segítői: brutális testvére Rollo, és a félőrült hajóács, Floki is állandóan változó, hányattatott sorsú karakterek. Végül ellenfelei, a zseniális Gabriel Byrne által (rövid életűen) alakított Haraldson vezér, és Horik király is bivalyerős szereplők, nem is beszélve az angol Ecbert királyról, aki a főhőshöz hasonlóan erős, bölcs és önfejű karakter. Szóval a nagy testvérhez hasonlóan itt is van választék bőven. 

4. A tesztoszteron és adrenalin faktor: Az első évad elején érezhető volt az alacsonyabb költségvetés, a kis statisztaszám miatt, de még gy is borzasztóan hangulatos pajzsfal harcot sikerült összeállítani az alkotóknak (a keményebb zenék kedvelőinek érdemes megnézni ezt a zseniális párosítást róla). A második évad ezen a téren még tovább pörgött: Trónok harcához és Gyűrűk urához méltó csatajeleneteket láthatunk itt, mind viking-viking (pajzsfal-pajzsfal) ellen, mind északi versus szász témakörben. A sorozat legbrutálisabb képsorait mégsem ezek, hanem egy hagyományos északi kivégzés, a Vér Sas adja, ahol a széria valószínűleg elvesztette az utolsó női nézőit is. Bár szerencsére nem premier plánban mutatják, így is hasonlóan sokkoló, mint a Vörös Nász a Trónok harca 3. sorozatában...

5. A hangulat: A hangulatot rengeteg apróság bástyázza, mint például az autentikus ruhák, fegyverek, épületek és hajók, mind a viking, mind az angol oldalon. Az egyik kedvenc jelenetem egy párhuzamos vágás volt, melyben egy északi és egy keresztény esküvőt mutattak be, és kvázi hasonlítottak össze. Látszik, hogy a History csatorna nagyon figyelt minden részletre, amiről fellelhető bármilyen történelmi információ. A zene tökéletes. Mivel pontosan senki sem tudja milyen zenét játszhattak az északiak (csak azt tudják, hogy fontos volt ez az életükben), valószínűleg fejtörést okozott autentikus zenét alátenni, de kiindulási pontnak jó lehetett az északi folk muzsika. Nekem az itteni számok nagyon hasonlítanak a Wardruna nevű norvég együttes számaira, mely nemcsak zenében idézi az északi hangulatot, hanem koncepcióban is a vikingek mitológiájához, és a rúnák titkaihoz nyúl vissza.

Aki akciókban dúskáló, tesztoszteron raktárait feltöltő sorozatra vágyik, és úgy gondolja, hogy elviselhetetlenül hosszú még az idő  a Trónok harca következő évadáig, és már látta ezeket az eszement akciófilmeket, az mindenképpen darálja le ezt a hasonlóan színvonalas, de szintén főleg csak férfiaknak szóló (eddig) 20 részes mesterművet.

Wancass