Jelen bejegyzés a Sci-fi Top10  sorozat 3. része, melyben az 1996 és 2005 között kiadott sci-fikből osztom meg az általam legjobban kedvelt darabokat. Ebben a korszakban sajnos az alkotók nem nagyon tudtak olyan minőségű mozikat gyártani, mint a kategória aranykorában, 1975 és 1995 között, és bár a látvány ezeknél már sokkal jobb, a klasszikus sci-fik történetvezetésének zsenialitását sem sikerült mindig elérni. Mivel ebben az időszakban rengeteg film készült, pár előfeltétellel kellett élnem. Egyrészt a kis költségvetésű, illetve animált mozikkal a sorozat további részeiben foglalkozom, így aki a Donnie Darko-t vagy Studio Ghibli filmeket hiányolja, az későbbi részekben fogja megtalálni őket, és sorozatokhoz kapcsolódó filmekkel sem foglalkozom itt (pl: Serenity). Jöjjön a lista:

1. Matrix (Mátrix, 1999): Talán ez a kétezres évek környékének legjobb és legnagyobb kultuszt teremtő sci-fije. Nagyon eredeti ötletnek tűnik, de a Mátrix történetének alapjai már  Pápay Kálmán, A leghosszabb éjszaka című 1975-ös könyvében is megvannak (igaz, nem valószínű, hogy a Wachovski tesók innen szedték az ihletet). Ha közelebb akarunk menni, akkor a Mátrix előtt két héttel mozikba került 13. emelet is ugyanerre az alapötletre épül, bár maga a film kevésbé lett grandiózus (íme egy a Newton-Leibniz formulához hasonló új szinkronicitás...). Igazából felesleges is előzményeket keresni, a maga nemében nagyon eredeti filmről, és az elmúlt 15 év talán legnagyobbra tartott sci-fijéről van szó, amiben a koncepción kívül tökéletesen működnek az egyedi beállítású akciójelenetek, a komor atmoszféra, az átlagemerből szuperhőssé váló főszereplő, és a kontraszt a két világ között. A második rész még nézhető volt, de a harmadik borzalmasra sikerült, pedig ha a két testvér tartja a színvonalat, már tényleg nem lenne egyértelmű sci-fiként sem, ha valaki "A trliógiára" hivatkozna. (A Gyűrűk ura kicsit később, fantasyként sikeresen elérte ezt a rangot.) 

2. Eternal Sunshine of the Spotless Mind (Egy csodálatos elme örök ragyogása, 2004): Jim Carrey gumiarcú komikusként vált híressé idióta-vígjétékaival, amik között volt pár élvezhető darab, de meg sem közelítik drámaibb munkásságát, mint a Truman Showt, az Ember a holdont, vagy ezt a zseniális, okos, és nagyon egyedi látásmódú tudományos fantasztikumot. Nem is tudom mi a jobb benne, Michel Gondry álomszerű jelenetekkel megspékelt rendezése (Nolan igazán elleshetett volna pár fogást az Eredethez), vagy Charlie Kaufman elborult forgatókönyve. Utóbbi kicsit olyan, mintha minden sztoriját drog-trip alatt írná (lásd még A John Malkovich menet, Adaptáció), mégis az itteni történet a legagyzsibbasztóbb: a szerelmét elfelejteni kívánó főhős, a memória törlési procedúra közben meggondolja magát, és megpróbálja elrejteni a lányt agya egy távoli zugába. Ez szürreális, vicces, és drámai elemek tökéletes elegyét adja, az enyhén kattant nézők tökéletes megelégedésére. 

3. Gattaca (1997): A Truman show-t író Andrew Niccol első (és legjobb) filmje. Utópia, mely nem is lehetne aktuálisabb napjainkban: mi lenne, ha a gyerekek génállományát tökéletessé tehetnék az elég pénzzel rendelkező, aggódó szülők. És mi lenne az ilyen elbánásban nem részesülő gyerekekkel? Csak a tökéletes génállomány határozza meg az ember jövőjét, vagy a benne lévő hit&akarat kombó? Erre a nagyon mély problémakörre keresi a film a választ, tökéletesen kivitelezve, Uma Thurman, Ethan Hawke és Jude Law segítségével. Aki még nem látta és kicsit is szereti a sci-fit, vagy csak filozofálgatni az emberi értékeken, annak kötelező darab...

4. Star Wars III - Revenge of the Sith (A Sith-ek bosszúja, 2005): Az első Star Wars előzmény film, a Baljós árnyak meglehetősen rosszra sikerült (de nem annyira rosszra, amennyire utálják az emberek), a második rész, A klónok támadása már sokkal jobb volt. A szerelmi szál gagyin volt felépítve, és Hayden Christensen még nem igazán jött bele a színészkedésre, de látványos és szórakoztató mozi lett. A harmadik rész viszont nekem nagyon bejött, közel annyira mint a régiek. A Yoda-Darth Sidius párharcon kívül a film nagyon szépen koreografált, folyamatosan pörgő, de emellett drámai, és a két trilógia majdnem tökéletesen kerül itt összefésülésre. Anakin átfordulása abszolút hiteles, és az a néhány kérdőjeles rész (pl, hogy a 66-os parancsról miért nem tudott senki), szépen eldolgozásra kerül a 2014-ben befejezett Klónok háborúja sorozatban. Az Anakin (illetve már Vader) - Obi Van csata pedig az egész saga legjobb párharaca lett, a tökéletes helyszín, és a felek között feszülő, jól előadott dráma miatt. Kudos. 

5. Starship Troopers (Csillagközi invázió, 1997): Sokan próbálkoztak már inváziós szörny filmekkel, többnyire kis sikerrel. Miért lett ez más? Egyrészt '97-hez képest zseniális a képi világ, ma sem lehetne jobban megcsinálni. A szemben álló felek érdekesek, első nézés után (a háttér ismeretének hiányában) úgy gondoltam, hogy mekkora StarCraft lenyúlás: az egész film egy nagy Zerg vs Terran hadjárat. Persze az alap Robert A. Heinlein 1959-es azonos című könyve, és a film is a játék előtt egy évvel jelent meg, így inkább az kölcsönözhetett pár elemet. De még csak nem is az arachnidákkal való véres cstajelentek a legjobbak, hanem a reklám és haditudósítás szerű váltakozó előadásmód. Milyen médiaeszközökkel szívják be a fiatalabbnál fiatalabbakat a seregbe, teljesen tapasztalatlanul küldve ki őket a mészárszékre. II. világháborús sztori modern köntösben, szerethető karakterekkel (Az Így jártam anyátokkal Barney-jának első ismertebb filmje), egy király alien fajjal, brutális akciókkal, és néhány erős poénnal. Kár hogy nem sikerült tartani a franchise színvonalát. Paul Verhovennek (Robotzsaru) kellett volna rendezni a többi részt is...  

6. Minority Report (Különvélemény, 2002): Nem gondoltam volna, hogy egy Tom Cruise film fog a listám közepére kerülni, de akármennyire is kiráz a hideg az ürgétől, ez a mozi a második legjobb Philip K. Dick regény adaptáció a Szárnyas fejvadász után. Cruise persze itt is kb bármelyik hollywoodi színésszel helyettesíthető lenne, az ő játéka nem oszt, nem szoroz, annál inkább (a Bergman kedvenc) Max von Sydow emlékezetes mellékszereplése, a nagyon jól egybentartott, akciódús történetvezetés, és  a kiválóan átadott közeljövőbeli hangulat. (Még olyan apróságokra is figyeltek, hogy  a retinaszken alapján kapja a főhős a személyre szabott reklámokat.) A bűntényeket előre megérző prekogok (és átverésük) történetében azért lehet találni néhány kisebb buktatót, de az egységes futurisztikus világ nagyon beszívja a sci-fi kedvelő nézőt.

7. Dark city (1998):  A holló rendezőjének harmadik (és egyben utolsó értékelhető) mozifilmje, egy sötét, zárt világról, melyben egy hátborzongató faj az emberek emlékein és érzésein táplálkozik. A film tökéletesen adja át a bizonytalanság, és kétségbeesés érzését a folyamatosan változó, múlt nélküli, komor városban, ahol lépten nyomon "tarfejűekbe" botlik az üldözött főhős. Egy jó tanács: akkor üt igazán, ha éjszaka nézi az ember. Ezzel a kis rásegítéssel e sötét és beteg film tényleg a '90-es évek végének legjobb misztikus sci-fije.

8. The Thirteenth Floor (A 13. emelet, 1999): Ez a Mátrix előtt két héttel a mozikba került alkotás is virtuális világokban élő emberekről szól, de mivel itt nem gépek kényszerítették oda őket, és nem egy lepusztult Földön játszódik, a sztori közel sem annyira grandiózus. Az akciók kevésbé pörgősek, nem légi kung-fuznak benne, nincsenek Smith ügynökök, de azért egy nagyon szépen odatett, átgondolt történetről van szó, szerethető karakterekkel. Rossz nyelvek biztos azt mondanák, hogy a szegény ember Mátrixa, de ez nem igazán lenne találó, tekintve, hogy ezt a filmet nem csorbította két gyengén sikerült folytatás, és az alapszituáció miatt tejesen más, és kimondottan csavaros a végkifejlet. Aki szerette Wachovskiék világát, az tegyen egy próbát ezzel a kicsit kevésbé zord változattal is.

9. The fifth element (Az ötödik elem, 1997): Meglehetősen megosztó film lett Luc Besson '97-es sci-fije, az emberek vagy utálták, vagy odavoltak érte első nézés után. (Ezzel az évszámmal is lehet valami, ennyi jó tu-fa nem nagyon készült más évben...) A sztori egy kellemes világmegmentős kalandfilmé, Bruce Willis hozza a lazán beszólogatós akciósztárt ("Emberként van nyilvántartva? Nem...húsos fagyi vagyok." LoL), Gary Oldman pedig minden idők egyik legjobb főgonosza (Dracula, Leon, a profi), és itt is zseniálisat alakít. Ezen kívül pedig van Milla Jovovich szalagruhában, alienbe oltott Na'vi díva, 5 ezer évente pusztulásra ítélt világ, a legszíngazdagabb jövő-ábrázolás, orkok puskával, és egy kétméteres szétgyúrt állat (Tommy Lister) az Elnök. Mi kell még? Egy önmagát komolyan nem vevő film, ami ennek ellenére (vagy éppen ezért) vicces, akciódús és hangulatos sci-fi, és amibe még egy kis mondanivalót is sikerült csempészni.

10. A.I. - Artificial Intelligence (A.I. - Mesterséges Értelem, 2001): Még egy megosztó sci-fi, ami az otthoni mozikban bukott (78m bevétel vs 100m dollár gyártási költség), de az USA-n kívüli közönség megmentette, és még 157 milliót hozott a konyhára. Valószínűleg túl nagy volt a hype körülötte, tekintve, hogy Kubrick utolsó filmtervét Spielberg vitte vászonra. Gondoljunk bele mi lehetett volna belőle, ha a 2001: Űrodüsszeia és a Mechanikus narancs alkotója megéri e film rendezését is... Végre egy sci-fi, ami nem negatív módon nyúl az M.I. témakörhöz, mint tette azt a Terminator, vagy a Mátrix, hanem inkább az M.I.-t háztartási eszközként kezelő embert teszi morálisan kissé elítélendővé. Így több mint 10 év távlatából, hype-mentesítve talán már jobban értékelhető ez a kicsit giccsesre sikerült, de értékes mondanivalóval rendelkező mozi.   

Ami még említésre méltó, de kimaradt. A 2001-es K-Pax - A belső bolygó nagyon jó film, sok filmes listára felfér (de a kettős interpretáció miatt is) inkább dráma mintsem sci-fi. Az Equilibrium, és a V mint vérbosszú is esélyes volt, de ezek az utopisztikus alapfelálláson kívül (érzelemmentes társadalom, illetve fasisztává vált Anglia) inkább drámák/akciófilmek, mintsem tudományos fantasztikumok. A Riddick széria első két része is jól sikerült, de pont lecsúszott a listáról. A Kapcsolat pedig érdekes alapötletből indult, de tegye fel a kezét, aki nem tartotta borzasztóan túlhúzottnak a 150 perces filmet, és sablonosnak Jodie Foster játékát. Említésre méltó még a 2002-es Az időgép, illetve Solaris, vagy a 2005-ös Világok harca remake, de újragyártott filmeket, az eredetiség hiánya miatt csak akkor tennék be, ha tényleg kiemelkedőek lennének.  Plusz nekem tetszett a negyedik ('97-es:) Alien film, a Feltámad a halál is, de nem mérhető az első két részhez, így inkább nem borzolom a kedélyeket a listán szerepeltetésével...

A sci-fi toplista sorozat következő része nem a kronologikusan következő 2005 utáni filmekről fog szólni, hanem a kis költségvetésű (5 millió dollárnál kevesebből forgatott) alkotásokról. Bemutatom majd, hogy ennyiből is remek mozikat tud kihozni néhány (főleg) pályakezdő rendező-zseni.

Wancass