Az Éhezők viadala történetfolyamból készített második film szerintem jobb lett mint az első, pedig az is egyedi és nagyon látványos akció sci-fi (illetve negatív utópia) volt. A Catching fire első fele kifejezetten nyomasztó, egy sötét diktatúra működését ábrázolja a kényszer-roadshowzó főhősnő szemszögén keresztül. Jennifer Lawrence nem véletlenül nyert Oscart (pfha - mintha az bármit is számítana), kifejezetten mélyen ábrázolja karakterének drámáját, a hős nélküli hőst a szerelem nélküli megjátszott szerelmest. A legjobb az benne, hogy nem akar sem ő, sem a rendező akcióhőst csinálni belőle, inkább empatikus képességeit használja a túléléshez.
A film vége viszont nagyon elharapott, pedig lévén közel 2.5óra időtartamú, nyugodtan elvarrhatták volna rendes(ebbe)en is. Sajnos a szokásos Hollywoodi szitu állt elő - a történet vége csak előkészítése a széria következő részének, így magában nem teljesen állja meg a helyét. Ennek ellenére mindenkinek ajánlott, aki szereti a jó (negatív) utópiákat erős drámával és akciójelenetekkel vegyítve vagy szerette a könyveket. Nekem nagyon bejön a széria, de jobb lenne ha egyes részei önmagában is jobban megállnák a helyüket.
8 / 10 pont
Ennél a filnél nagyon adja magát egy "Hogy végződhetett volna" bekezdés (Spoiler!): a lázadók szerintem borzasztóan elbonyolították a dolgot és nagyon sok embert áldoztak fel feleslegesen. A történet végén a főhősnő oldalán volt a regeteg ember a külső körzetekből, a játékosok fele és még valaki, aki az egész lázadást vérmentesen megnyerhette volna: a Játékmester. A történet végén többször volt egyedül a Panemi társadalom elnyomásának fő szimbólumaként szolgáló Elnökkel és emellett a játék üzemeltetése miatt elég komoly technológiák álltak rendelkezésére. Egyszerűen annyit kellett volna csinálnia, hogy néhány forradalmár-társ segítségével csendben megöli az elnököt, elrejti a hullát (akár a játéktéren). Ezután a játékban is használt illúziók segítségével kiadja magát az elnöknek. Mint egy bűvész oldaná meg a dolgot, közel persze nem mehetne senkihez a jövőben, de játékmester lévén könnyel el tudná hitetni. (Hasonlóképpen az Equilibrium című film vezetőjéhez, bár ő pont rosszra használta ezt a trükköt...) Innentől jöhetne a lassú átmenet, amikor a diktatúrából kis lépésekben egy jóval demokratikusabb közeget teremtenének a javak egyenlőbb elosztásával és a hadsereg lassú lefegyverzésével. És természetesen így nem is rombolnák le a 12-es körzetet, megölve annak legtöbb lakóját. Sajnos ezek a lázadók a lázadás kevésbé kreatív és sokkal véresebb útját választották, de így legalább lesznek még további filmek is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.