Egypercesek - Három jó film (Felon; The Castle; The Adventures of Baron Münchausen)

Pár gondolat kedvcsinálónak három olyan filmről, amit mindenképpen érdemes megnézni, de hosszabb bejegyzést egyenként nem akarok írni róluk. 

Felon (2008): Komoran hangulatos történet egy gondatlanság miatt kiemelkedően súlyos büntetésre ítélt ember rabosított megpróbáltatásairól és a család fontosságáról. A történet eleje nagyon lassan indul be, az első 20 perc után le is akartam lőni a dolgot, aztán csak végignéztem én nagyon érdemes volt, mert a börtönben játszódó jelentek kifogástalanok. Utólag vettem észre hogy az egyik címszerepet Val Kilmer játssza (egy életfogytos sorozatgyilkost elég egyedi motivációkkal), akire nem nagyon lehet ráismerni, viszont szinte csak miatta érdemes megnézni a filmet annyira él a szerepében. 
A főszereplő nagyon jól hozza a radar alatt átvészelni akaró átlagembert. Ez persze nem sikerül neki, mert az életben maradásához a helyi skinhead erőkhöz kell csatlakoznia, ami nem annyira felel meg ideológiai beállítottságának. A szigorított részlegen aztán szépen kirajzolódik, hogy itt jogai nem igazán maradnak az embernek, csak eszközei a túlélésre, amihez egyébként a legfontosabb, hogy egy nagy CÉL lebegjen a szeme előtt (család!). Ez a film szerintem sokkal jobban megmutatja a börtönök árnyoldalait az átlagember szemszögéből, mint a legtöbb szökős és/vagy keményfiús túlheroizált alkotás. Egyszer mindenképpen nézős.
7.5 / 10 pont

The Castle (1997): Szintén a család fontosságát hangsúlyozó film egy kicsit más szemszögből. Ausztrál alkotás és a maga nemében nagyon egyedi. Ez volt például a debütáló filmje a nők egyik nagy bálványának Eric Banának (Hector a Trójában). A vígjáték egy család küzdelmét mutatja be az őket "kastélyukból" kilakoltatni akaró multi ellen, és az ellenállás - nem nagy meglepetésként - a végére sikerül is. 
Tipikusan olyan film, amiben a sztori a kereten kívül szinte abszolút nem is számít, inkább a feeling és a szereplők összhangja adja az élményt. Egy sok szempontból átlagos, nem túl gazdag, de nagyon színes és összetartó család életképeit látjuk, ami az egyedi, kicsit cinikus és blőd ausztrál humorral kiegészítve igazi filmes csemege. A család egyik tagja sem túl eszes, vagy szép, vagy bármiben kiemelkedő, de nagyon megtalálták a helyüket a világban együtt, jól érzik magukat és összetartanak és ez manapság, a családi lét fontosságának hanyatló korában, követendő példát állít legtöbbünk elé. A film mindössze 85 perc hosszú és ez is felüdülés a mostani 2 órás vígjátékok között. A történet feszes, sok humorral, szerethető karakterekkel. Nem szabad kihagyni.
8 /10 pont 

The Adventures of Baron Münchausen (1988): A Monty Python csapat animátorának és rendezőjének (1985-ös zseniális Brazil után következő) filmje. Ha véletlenül valaki nem ismeri Terry Gilliam korai (Pythonos) munkásságát (van ilyen??) az is biztos ismeri későbbi híresebb filmjeinek valamelyikét (12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban, A halászkirály legendája stb.). Zseniális rendező és szerencsére mindegyik filmjében valamennyire megmaradt az MP-s szürreális történetvezetés és humor.
Itt sincs ez másképp, ahogy a címből is kitűnik, a történet a nagyotmondó Münchausen báró és útitársai kalandjait meséli el fantasyba illő képi világgal. Szerencsére készítésekor még nem volt CGI, mert a makettek és jelmezek sokat tesznek hozzá a mesebeli hangulathoz. Az egyik főszereplő a szintén Pythonos Eric Idle, Uma Thurmannnak  ez volt az egyik első szerepe (18 éves itt!), illetve Robin Williams is brillírozik, mint a Hold királya. A bárót pedig az X-akták folyton cigiző "gonosza" alakítja teljes beleéléssel. Kicsit olyan ez a film, mintha a (szintén Python) Terry Jones által rendezett  - Erik a viking - párja lenne látványvilágban és szellemiségben is, csak kicsit nagyszabásúbb annál. Monty P. fanoknak kötelező darab, egyébként meg nagyon ajánlott.
8 / 10 pont