Hosszú idő után végre megint eljutottam a Cirko Gejzírbe, hogy megnézzek egy jó kis művészfilmet. Apropó, művészfilm. Valamiért az él a fejekben, hogy a Cirko-ban és a többi art-moziban csak elborult, élvezhetetlen, kritikusoknak szóló alkotások mennek. Pedig vígjátékok és drámák terén többnyire ezek azok a filmek, amik 10-15 éve a normális szintnek számítottak. Mostanra sajnos annyira elbutultak a multiplexek által leadott komédiák (kevés kivételtől eltekintve), hogy az átlag mozibajáró egy ilyen Csókok és gólok szintű alkotást már simán le-művészfilmez (mindenféle pejoratív éllel), figyelmen kívül hagyva azt, hogy ez egy normális vígjáték, miközben a plázákat dugig-töltő új EdemSzendler pénzszivattyú meg olyan, amit régebben még a tv-ben is csak délután mertek leadni.
Előzetesen mondjuk túl sokat nem vártam ettől a mozitól sem, mert kicsit átvert az IMDB, nem volt túlságosan magasra értékelve. Nagyon szeretem a spanyol filmeket, de valahogy kialakult bennem egy sztereotípia (talán a túl sok Almodovar-os befolyástól), hogy nincs hispán mozi szexuálisan rendkívül alternatív ("unisexually challenged") életvitelt folytató szereplők, esetleg drogok nélkül, amivel amúgy nincs probléma, csak kicsit egysíkú. Ezúttal kicsit átértékelődött bennem a dolog, jelen film a romkom modernizált, ismét értéket hordozó, a kategória pejoratív élét sziklaként kicsorbító éllovasa.
Nem túlságosan nagyratörő a történet, mint ahogy erre nincs is szükség egy családi vígjáték esetén. Leegyszerűsítve egy spanyol família (5 fiútestvér és a családfő) egy napját meséli el. Bár ez a nap kivételesnek számít, mert a legkisebb fivér házasodni készül gyerekkori szerelmével, egy rusztikus tanyasi esküvő keretében. A karakterekről írok pár szót, érdemes ennyi bevezető annak is, aki csak készül megnézni a filmet, mert én például az első 10-15 percig nem mindig tudtam, hogy mikor kiről van szó. Hatalmas ötlet, hogy az 5 fivér neve ABC sorrendben van születési időrendben, így később könnyen követhető, hogy ki hol helyezkedik el a báty ranglétrán, és ennek a történet szempontjából még lesz is szerepe. A legidősebb, Adán, egy félig-meddig elfuserált vállalkozó, Benjamin a spanyol Forrest Gump, Caleb az orvos-kalandor-pédakép (stb), Daniel, a helyettese, és a legkisebb, Efrain a házasodni készülő, kamaszság és férfilét határán táncoló Fernando Torres hasonmás. Plusz ott van még a 18 éves menyasszony ikertestvérrel, fiatal anyával és füvező nagymamával.
A történet az esküvő / focivébédöntős spanyol szereplés (illetve ennek mindenáron való megtekintése) körül forog, és három fő szálra bomlik. Az első szálon A és B mini-drámája bontakozik ki, a család iránti felelősséggel kapcsolatban, a másodikon C és D versengését láthatjuk, mindezt egy szerelmi háromszög keretében, a harmadik szálon pedig E esküvői elhatározódása majd elbizonytalanodása követhető, még egy (fordított) szerelmi-Δ-be ágyazva. Szóval az egy górcső alá vett nap alatt pörögnek rendesen az események, hatszögesednek a háromszögek és persze a végére minden csomó kibogozódik (vagy még jobban összekuszálódik spanyol filmről lévén szó).
A film egyik legerősebb jelenete egy párhuzamos vágás, melynél egyik szálon a vőlegény és bátyjai, másikon a menyasszony és felmenői közti diskurzus zajlik, annyira jól összerakva, mintha egy helyen, egy beszélgetés alatt hangzana el az összes mondandó. Ilyen szépen megkomponált és kreatív vígjáték jelenetet régen láttam, ezt még párszor újra fogom nézni.
A film egyik legfontosabb üzenete a hagyományos családszemlélet kritikája, miszerint a fiatalok ne az elvárások és a családi nyomás miatt vállaljanak fel olyan életet meghatározó döntéseket, mint a házasság, hanem szabad akaratukból. Illetve, hogy a házasság mint intézmény nem való mindenkinek, de enélkül is lehet szép kapcsolatban élni. Csak az vállalja, akinek szüksége van rá a továbblépéshez, de az semmiképpen, aki csak megfelelésből tenné ezt. Ha körülnézünk ismerőseinken rájöhetünk, hogy manapság egyre több alternatív párkapcsolati forma létezik és ezeket nem lehet, és nem is szabad kívülről megítélni, elítélni meg semmiképpen (bár ez utóbbira kicsit hajlamos az idősebb korosztály.)
Összegzés: Érdekes és friss üzenettel rendelkező, pörgős, sokszereplős, emberi kapcsolatokra kihegyezett spanyol vígjáték a legjobbak közül. Ajánlom mindenkinek, aki tényleg jó (belül nevetős) komédiát akar látni, és nem csak egy multiplexes popcorn matinét. Megnézéséhez ajánlok némi nyitottságot, és egy jó partnert, akivel utána jól ki lehet tárgyalni, mert ennek hiányában sok kérdés és ötlet szorulhat az emberbe, ami soha nem jó:)
8.5 / 10 pont
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.