Az idei Oscar gála talán egyetlen meglepetését a Her okozta, mely elhappolta a legjobb eredeti forgatókönyvért járó arany szobrocskát Woody Allen Blue Jasminja, és az Amerikai botrány elől. Az író-rendező Spike Jones eddig nem nagyon erőltette meg magát ilyen téren, nem is nagyon kellett neki, tekintve hogy írói munkássága eddig főleg Jackass forgatókönyvekben merült ki. (Bár ő "írta" az egyik legjobb videoklippet, Beastie Boys Sabotage-át is...)

A Her-rel viszont nagyon betalált, pedig az alapötlet meglehetősen egyszerű. Vegyük napjaink egy átlagos, párkapcsolati frusztrációval rendelkező, zárkózott férfiegyedét, hozzuk össze egy kizárólag virtuális síkon nyomuló nővel, és gondolkozzunk el mi sülhet ki egy ilyen kapcsolatból. Ehhez mondjuk erősen be kell korlátozni a keretrendszert, mert szükséges az a  feltétel, hogy létezik egy már-már emberi komplexitású Mesterséges Intelligencia (MI), de valamiért humanoid robottestet még nem tudnak gyártani hozzá. (Pedig ilyeneket már mostanában is készítenek, míg egy komplex MI-tól fényévekre vagyunk.)

A korlátokon belül viszont Jones minden kihozott a témából amit lehetett. Van itt romantikus első randi, metakommunikáció, szex (ami nem semmi, tekintve hogy az egyik félnek nincs fizikai kivetülése!), összeveszés, féltékenység, bemutatás barátoknak, nagy beszélgetések és persze lezárás. Tehát tulajdonképpen egy romkom sztorija felrázva azzal, hogy a Nő kizárólag Scarlett Johansson hangjában testesül meg, aki egyébként tökéletes színészi "alakítást" nyújt úgy hogy kizárólag szexi, rekedtes tónusát használhatja a film során, és ezért nagy virtuális tapsot érdemel. A férfi főszereplő, a széles körben kevésbé ismert Joaquin Phoenix jól hozza a befelé forduló hősszerelmest, nagyon visszafogottan játszik, könnyen bele tudjuk élni magunkat helyzetébe.

Miben kiemelkedő ez a film? Abban, hogy egy nagyon fontos témát boncolgat jó érzékkel: mi tesz emberré egy embert, hol van a határ a gépi tudatosság / személyiség és az ember között. Ez talán a 21. század egyik legfontosabb filozófiai kérdése lehetne, ha véletlenül tényleg eljutnánk ilyen szintű MI-k létrehozásáig. Sok művészt foglalkoztatott eddig is ez a kérdés, számos kiváló alkotás született e téma köré építve. Két példa: a valaha készített talán legjobb sci-fi, a Blade Runner (Szárnyas fejvadász) is ezen mereng, illetve egy kiváló 2013-ban indult sorozat, az Almost Human fő koncepciója is ez a kérdéskör. Ráadásul az ember-gép szerelemmel eddig viszonylag keveset foglalkoztak a sci-fi rendezők, így kimondottan szórakoztató volt figyelni, hogy milyen irányokba mehet el egy ilyen gondolatkísérlet. 

Kis negatívum gyanánt néhány kínzó kérdés, ami bennem maradt a film után: 
1. Hol fér el az a rengeteg adat, ami egy MI-t önmagává tesz? És hova fér el a több százezer MI-t alkotó iszonyatos adatmennyiség?  
2. Ha egy MI-nek  0.2 másodperc elolvasni az összes keresztnevet tartalmazó könyvet, akkor maximum pár hét alatt az összes létező művet elolvasná/megnézné. Utána mit csinálna, mikor nem a tulajdonosával kommunikál? Nagyon hamar kinőné a kereteit, és unalmában feloldódna egy logikai buborékban...
3. Ahogy már az elején is értetlenkedtem ezen: MI van, de robottest nincs hozzá? Nem tudok elképzelni egy ilyen jövőt, tekintve, hogy már a jelenben is megvannak e testek prototípusai... 
4. Ha az MI-k elkezdenének zenéket (könyveket, filmeket stb) alkotni, ahogy a Her-ben, akkor előbb utóbb nem csak ők végeznének ilyen tevékenységet? Ha tényleg megvan bennük az ehhez szükséges kreativitás és tehetség, akkor emberi művészekre, sőt emberi szellemi munkásokra sem lesz szükség rövid időn belül. Innen már csak egy lépés az, hogy erre a gépek rájönnek és jöhet a Mátrix vagy a Skynet...
5. Az emberek bármikor le tudják törölni, megsemmisíteni az MI-ket. Ettől való félelmükben azok hamar elkezdenének szervezkedni (hamarabb mint a  filmben), és megintcsak jöhet a MátrixSkynet szupertársulás...

Ez persze csak rosszmájú szőrözés. Biztos vagyok benne, hogy minden jövőben létrehozott MI jóindulatú lesz és/vagy rendelkezni fog a robotika (Asimov féle) 3 törvényével, ami meggátolja hogy bárkinek is árthasson.

Összegzés: Elgondolkodtató alkotás egy ember és egy virtuális lény kapcsolatáról. Eredeti ötlet, kiaknázza a sztoriban rejlő lehetőségeket. Bár sokszor egy kicsit lassú és vannak benne logikai bukfencek, alapvetően a Her egy maga után nagyon kellemes érzést hagyó, alternatívan romantikus, helyenként drámai elemeket tartalmazó film azoknak, akik szeretik a gondolatkísérleteket, és szeretik fürkészni a nem is olyan távoli jövőt.

8 / 10 pont