Hollywood mostanában elég sokszor hülyének néz minket. Az ember beül a moziba, és mit kap a belépőért? Lefutott sorozatok új részeit (Transformers, Halálos iramban stb.), szép emlékű régi filmek felesleges újrafeldolgozását (Robotzsaru, Emlékmás, Karate kölyök stb), meg a Herkulest ezer féle változatban. Az év eddigi legjobb akció sci-fi blockbustere, A holnap határa pedig a lábát sem csókolhatja meg elődeinek. Az is mutat valamit, hogy a legtökösebb és leghitelesebb hollywoodi akciósztár jelenleg a már 62 éves Liam Neeson. Rajta kívül pedig még mindig Stallonénak kell egy keményen önironikus sorozattal megmutatni, hogy mi is az az akció (A feláldozhatók széria). Persze vannak vállalható darabok is, de mint annyi műfajban, itt sem feltétlenül a hollywoodi termést érdemes szemezgetni. 

Mostanában ha egy kőkemény thrillert akar látni az ember, akkor jól teszi, ha főleg koreai alkotásokból szemezget (Oldboy, A bosszú ura / asszonya, Az üldöző stb.), a rajzfilmek (Studio Ghibli) és horrorok (Hideo Nakata) esetén a japán filmesek járnak az élen, az eredeti vígjátékok többnyire Európában készülnek (vagy ott játszódnak), a romantikus dráma mesterművei pedig sokszor Indiából kerülnek felszínre (például Aamir Khan filmjei). Ezzel a kicsit sarkított felsorolással azt akartam érzékeltetni, hogy erős nyomás alá került az álomgyár, mert már nem (csak) ő szállítja a jó mozikat, a világ szerencsére nagyon kinyílt ebben az iparágban. Mostanában már nem csak a pénz számít, hanem megint előtérbe került a kreatív erő. Sőt a túl sok pénz inkább hátrány, mert elősegíti a Michael Bay és Uwe Boll szerű rendezők ámokfutását. 

Akciófilmekben nehéz lenne egy kreatív régiót említeni, a jó alkotások a világ minden tájáról jönnek. A lentiekben a 3 nagy kedvencemet mutatom be a kategóriában. Igazából nem is három, hanem hat filmről van szó, mert mindegyik egy kétrészes széria. Amellett, hogy műfajuk elmúlt évtizedének legjobb alkotásai, kimondottan kevés pénzből sikerült összehozni őket, a legdrágább is csak 13 millió dollárt kóstált, ami már majdnem beleférne a magyar rendezők költségvetésébe is. Nézzük akkor, hogy mik is ezek:

1. Elit halálosztók 1 - 2 (Tropa de Elite 1 - 2 (2007, 2010)): Bevallom eddig összesen 3 brazil filmet láttam, de ha a többi is közelíti ezek szintjét, akkor erősen szemmel fogom tartani a 2014-es foci VB rendezőinek mozijait. Az első az Isten városa című remekű volt, ami a riói favellákban felnövő (részben) bűnözés útjára lépő gyerekek életútját kíséri figyelemmel. A másik kettő pedig az Elit halálosztók című kétrészes rendőrsztori. A magyar címe alapján mondjuk nem igazán kap kedvet az ember hozzá, de ez ne riasszon el senkit. Az elmúlt évtized legjobb akció (/ krimi / drámájáról) van szó.

Az első részben a főszereplőn, Nascimento rendőrkapitányon keresztül megismerjük Rio de Janeiro rendfenntartóinak akcióban és veszélyekben dúskáló életét. Olyan mintha az Isten városa kapna egy alternatív nézőpontot, és most a bűnözők helyett az ellentétes oldal kemény hétköznapjait követhetnénk. A hátborzongatóan valósághű utcai harcokban dúskáló film a második részben válik igazán katartikussá, amikor főhősünknek a viszonylag jól megfogható külső ellenség (drog maffia) helyett a belsők ellen (korrupt rendőri vezetők és politikusok) kell küzdenie. Kicsit kevésbé pörgős, mint az első rész, de annál kézzelfoghatóbb a feszültség. (Bár a film nyitánya, egy börtönlázadás leverése, brutális képsorokat tár a nézők elé.) Az első rész kb 4 millió dollárba, a második 9,5 millióba került, így egy átlagos hollywoodi akciófilm főszereplőjének gázsijából mesterművet sikerült alkotni. (Mindkét rész 8 feletti pontszámmal trónol az IMDb-n.)

Elit halálosztók 1: 8,5 / 10 pont

Elit halálosztók 2: 9,5 / 10 pont

2. A rajtaütés 1 - 2 (Serbuan maut / The Raid 1 - 2 (2011, 2014)): Az indonéz filmgyártásról eddig valószínűleg nem sokan hallottak, de aki egy tökéletes akciót akar látni, annak mindenképpen érdemes próbát tenni ezzel a Jakartában játszódó acélos alkotással. A történet jóval egyszerűbb, mint az Elit halálosztók esetén: egy kommandós alakulatnak be kell vennie a helyi maffia főhadiszállásként üzemelő hatalmas háztömböt, és szintről szintre haladva a torony felé, el kell kapniuk a nagykutyákat. Ismerős? Mintha ez lett volna az egyik legjobb Bruce Lee film, a Haláljáték fő vonulata is (meg még sok másiké is persze). Ez viszont nem von le semmit A rajtaütés értékéből, kiváló alkotás. (Amúgy ugyanezt a koncepciót vette át a 2012-es Dredd remake, ami szerintem az év hollywoodi akciómozija volt.)

A főszereplő, Iko Uwais az új Tony Jaa. Itt nem Jackie Chan szintű bohóckodásra kell számítani, hanem kőkemény, de viszonylag reális közelharcokra, miden fellelhető eszköz bevetésével. Az alkalmazott harcművészet a Pencak Silat, mely a Thai box-hoz hasonló, sok könyököt és térdet használó, de nagyon letisztultnak tűnő ág. A harcművészeti filmeket kedvelőknek igazi csemege, amiben nem maradtak meg a sablonoknál, a főellenség legyőzéséhez ketten is majdnem kevesek. (Hagyományos akciófilmekben azért általában a főhős van egyedül, és a gonoszok sokan...)

A 2014-ben kiadott  második részben, az Elit halálosztókhoz hasonlóan itt is a rendőri korrupció elleni küzdelem az egyik fő vonulat. A dráma így fokozódott, de az akciók szintje maradt a régi. Az első részt 1,1 millió dollárból, a másodikat 4,5 millióból gyártották, tehát ezekre akár itthon is elő lehetett volna kaparni a pénzt. (A második részt most 8,6-on áll az IMDb-n tehát jelenleg talán minden idők legmagasabbra értékelt akciófilmje, igaz egyelőre csak 24 ezer szavazója van. Lehet feljebb, vagy lejjebb tornázni...)

A rajtaütés 1: 8 / 10

A rajtaütés 2:  8,5 / 10

Ip Man 1 - 2 (Yip Man 1 - 2 (2008, 2010)): Végül egy két részes hongkongi-kínai alkotás, a Wing Chun kung-fu alapító nagymesternének, és egyben Bruce Lee tanárának (kicsit kiszínezett) életrajzi filmje. A főszereplő a Jet Li melletti talán legnagyobb kínai harcművész-filmcsillag, Donnie Yen, aki a talán legjobb kínai filmen, a Hősön (Ying xiong), és rengeteg más kínai alkotáson kívül például a Penge 2-ben is játszott mellékszerepet. 

Az első rész egy régi stílusú hongkongi akciófilm, modernizált köntösben. Az 1930-as években Dél-Kínában, Foshan városában, Ip Man az egyik legjobb harcművész, de még nem nyitotta meg saját iskoláját. Hírneve miatt viszont minden helyi kung-fu mester vele akar megküzdeni, hogy növelje tekintélyét. Ezután jön a japán megszállás, amikor a főhősünk próbál utat mutatni a helyieknek, hogy méltósággal viseljék az elnyomást és a megaláztatásokat. Ennek keretében Ip Man kiáll 10 feketeöves karatemester ellen, és persze győz egy olyan harcművészeti jelenetben, ami bármelyik top 10-be beleférne. És persze a film végén a nagy leszámolás a karate és a kung-fu két nagyja között szintén elképesztő.

A második részben a hányattatott sorsú Ip Man Hongkongra költözik és iskolát alapít, ahova a végén persze még az ifjú Bruce Lee is elszegődik. A végső leszámolás itt Kelet és Nyugat között zajlik, azaz a kung-fu nagymestere csap össze a kor nehézsúlyú box bajnokával, hogy megvédje az elnyomott helyiek becsületét. A párharc kiváló, a film is nagyon mozgalmas, de nem ér fel az első rész nagyságához. Persze így is helye van a legjobb akciómozik panteonjában.

Az első részt 11,7 millió dollárból, a másodikat 12,9 millióból hozták össze. Hongkongban, Indonéziában és Brazíliában azért más az árszínvonal mint az USA-ban, így vásárlóerő-paritáson számolva kicsit drágábbak lennének a fenti filmek, de lehet hogy pont e viszonylagos olcsóság miatt lesz egyre elterjedtebb és sikeresebb a Hollywoodon kívüli filmgyártás. (Összehasonlításképpen: a Transformers 3. része 210 millió dollárból, A feláldozhatók 2. 100 millióból, a Halálos iramban legújabb, hatodik része pedig 160 millióból készült. No comment...)

Ip Man: A becsület útján: 9 /10 

Ip man: A nagymester: 7,5 / 10

Érdemes tehát néha elszakadni a hollywoodi kínálattól, és végigpásztázni a többi ország kisebb költségvetésű alkotásait, mert nagyon értékes gyöngyszemekre lelhetünk a legtöbb kategóriában. Ehhez nagy segítség lehet például a különböző filmes toplisták böngészése.

Wancass