To have and have not (1944)

"Mikor az öreg halász meglátta messziről, tisztában volt vele, hogy ez a cápa nem fél semmitől a világon, és pontosan azt fogja tenni, amihez kedve van." 
"Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól."  /Hemingway/

Infók: Származás: USA; Kiadás éve: 1944; Magyar cím: Gazdagok és szegények; Rendező: Howard Hawks; Főszereplők: Humphrey Bogart, Lauren Bacall

Összefoglaló: Martinique szigetén játszódó, második világháborús, ellenállós, hajóskapitányos, laza románcos film-noir.  Casablanca reloaded.

Miért jó: 

1. Humphrey Bogart: a 30-as 40-es évek filmvásznainak egyik leg-cool-abb férfi alakja a másik kedvenc noir-hősöm, Robert Mitchum melett (akinek 4-5 filmje szintén kötelező darab). Legtöbb szerepében cinikus és kiégett, mindig érezni lehet karakterein, hogy nehéz élet áll a hátuk mögött. Itt is hasonló a helyzet, egy hányattatott sorsú kardhal-halász hajóskapitány, akit legutóbbi ügyfele nem fizet ki, így mindenféle zűrbe keveri magát. Árad a lazaság, hatalmas beszólások és persze a nők is olvadoznak. Karaktere a cikk elején lévő első idézet cápája.

2. Lauren Bacall és Dan Seymour: Bacall piti zsebtolvajt alakít, aki meglátja a menekülési lehetőséget a Bogart által alakított hajóskapitányban és lassan persze románc szövődik köztük. Ez az affér viszont nem érzelgős és valószínűtlen, mint a mai romkomok legtöbb románca, hanem nagyon valóságos, két nehéz múltú ember alakuló kapcsolata. Nagyon üdítő látvány a 40-es évek egyik legszebb színésznője, róla is süt a cinizmus és lazaság, amolyan női-Bogart karakter menekülőben (fenti második Hemingway idézet). Dan Seymour szintén hatalmasat alakít a Bogartékat állandóan vegzáló náci-kollaboráns antagonista szerepében. Igazi csúszómászó, minden hájjal megkent (szó szerint is), de alapvetően gyáva karakter, tökéletes alakítás.

3. Hemingway: csak utólag láttam hogy Hemingway írta a film alapjául szolgáló könyvet. Talán ettől lehetett ilyen igazi férfias, cinikus, "badass" a film alaphangulata is. Szerintem a főszereplő hajóskapitány szerepét párhuzamba lehet állítani az USA II. világháborús szerepvállalásával. (Lehet hogy nem ez volt Hemingway szándéka, de imádok belemagyarázni:-) Eleinte a jó kapitány nem akart belefolyni a helyi lázadók aknamunkájába, de később (potom 50 dollárért (!) - aránytalan) hajlandó kockázatot vállalni a lázadókért és a végén már nem tud kiszállni a dologból és neki kell megoldani a helyi problémák nagy részét. Bár az anyagi haszon nem pont ekkora volt az USA szerepvállalásnál, eleinte ők sem igazán akartak belefolyni az Európai történésekbe, aztán meg már akkor sem tudtak volna kiszállni belőle ha nagyon akarnak. Plusz, az ábrázolás is érdekes, hogy az amerikai, aki csak egy kardhal-horgász kapitány, 6-szor tökösebb, mint az összes helyi ellenálló együtt (bár ez már inkább negatívum.) 

4 Apró poénok: Bogart részeges matróz-sidekickjét kétszer próbálják vallatni a filmben: először úgy hogy leitatják (persze nem sikerül, mert nem tudják eléggé - LOL:), aztán meg úgy hogy nem adnak neki inni. Hatalmas poén így sokadrangú mellékszálként - mennyivel fineszesebb, mint jelen korunk amerikai vígjátékainak, különböző bélmozgásokra épülő gyenge poénkodásai. Bacallt a film egy pontján Bogart megkéri, hogy legyezze már arrébb a kloroformfelhőt, amit a házi műtét miatt vetett be. Bacall szinte alig észrevehetően a földön fekvő, ájult "vetélytársnő"-jére legyezi sandán mosolyogva közben. Hatalmas - szintén nincs az orrunkba tolva, de nagyon szellemes. Mintha akkor még a gondolkodó embereknek próbáltak volna poénokat ábrázolni...  

Gyenge pontok: Alapvetően tehát nagyon jó film, de van néhány kisebb hibája: a vége egy kicsit gyenge, elkapkodott és teljesen valószínűtlen (lásd legalsó pont, hogy végződhetett volna, spoilerekkel.)  Van benne néhány lassulás, amit kihagyva jóval feszesebb és végig izgalmas lett volna  film. Az egyik ilyen pont egy Bacall által előadott énekes betét. A 3 kiemelt szereplő mellett a többi szereplő nem tündöklik annyira, mondjuk lehet hogy azért menrt nem kapnak annyi lehetőséget. A Bogart által alakított amcsi hajóskapitány kicsit túlheroizált a többi szereplőhöz képest. Például ahogy szembeállítják a francia ellenállóval, aki valami hasonlót mond neki: tudom hogy én nem vagyok teljesen alkalmas a szerepemre, és félek is, de ebben az a jó, hogyha elbukok, majd egy ilyen ember veheti át a helyemet mint ön. (Ennyire kellett volna  az önbizalom az amerikaiaknak a háború végén?)

Verdikt: Ha csak ilyen filmeket forgatnának manapság, örülne a magára valamit is adó mozibajáró közönség. Viszonylag feszes, szinte végig izgalmas, nagyszerű színészi játékok. Bár a vége kicsit összecsapott és a témához képest túlságosan heppiend, mindenképpen nézésre ajánlott film. (8/10)

Hogy végződhetett volna (Spoilers!): A How it Should Have Ended mini websorozat mintájára - ami szerintem kötelező darab minden filmőrültnek (vicces és brilliánsan kritikus) - leírom, hogy mi lehetett volna a logikus(abb) végkifejlete a történetnek. Nagyon valószínű, hogy egy német titkosszolgálat által megtámogatott csapatot nem tudott volna egy mezei hajóskapitány egyedül sakkban tartani, illetve nem mentek volna erősítés nélkül. Legkésőbb a telefonálás után (valami speciális kód alapján) jött volna az erősítés és rommá lőtték volna Bogartot és Bacallt és ráadásként porig égették volna a szállodát.

Szerencsére az itteni gonoszok filmesen butított ellenek voltak így nem történhetett más, minthogy a mi jó kapitányunk sakkban tartja / legyőzi / bealázza őket akárhányan is vannak és utána persze szégyenükben eszükbe sem jut üldözni fekete-fehér hőseinket...   

IMDb link: http://www.imdb.com/title/tt0037382/