The thin man (1934)

"A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték." 
/Berkesi András/

Infók: Származás: USA; Kiadás éve: 1934; Magyar cím: A cingár férfi; Rendező: V. S. Van Dyke; Főszereplők: William Powell és Myrna Loy.

Röviden: Az egyik első (magán)nyomozós sorozat, gyilkosságokkal, sok fordulattal és humorral. A cingár férfi további 6 filmben tért vissza a vászonra.

Mi tetszett: 

1. Filmszínház: A hangosfilm korszaka 1927-ben kezdődött, így A cingár férfi, ha nem is az úttörők egyike, mindenképpen a hangosfilm aranykorából származik. Bár ez nem az első bűnügyi mozgókép (Fritz Lang M című  1931-es alkotása sok szempontból megelőzte) saját műfajában, a krimi-vígjátékban mindenképpen az egyik élenjáró alkotás. Ebben korszakban nem véletlenül hívták a mozit filmszínháznak. Ez a történet például szinte egy az egyben színre vihető (ami meg is történt), kevés helyszínnel és a színészi játékra fókuszálva működik. 

2. Szereplők: A húzó név az akkoriban egyre ismertebb, részben ír származású William Powell volt, akinek A cingér férfi sorozat adta meg a nemzetközi elismertséget. Bár korábban több néma és hangos filmben is játszott, itteni találkozása Myrna Loy-jal gyümölcsözőnek bizonyult, összesen 14 filmben játszottak együtt (bár a való életben soha nem lettek egy pár.) Powell egy kitartott, alkoholista, visszavonult nyomozót játszik, aki felesége (Loy) kérésre kezdi el felgöngyölíteni az alaptémául szolgáló gyilkosságokat. A film nézése közben már attól rámjött a nevető-görcs, ha Powell arca megjelent a képernyőn. Vérbeli komikus, az alkoholistát nem túljátszva, hanem kimondottan finom humorral adja elő. A többi színész is nagyon rendben van, akit még ki lehet emelni, az a kőarcú nyomozó, Nad Pendleton.

3. A történet: Kifejezetten bonyolult, még detektívsztorihoz képest is. Bár vannak benne túl gyorsan elvarrt szálak, egy erősebb Sherlock Holmes történet szintjét mindenképpen üti, ami nem rossz teljesítmény egy II. világháború előtt készült filmtől. A beszólások és a képi poénok is hasítanak a Powell, Loy és Asta (szófogadatlan terrierjük) hármassal az élen.

Mi nem tetszett: A film legnagyobb része prögős párbeszédekre épül. Ez a lendület a történet kétharmadánál viszont kicsit megtörik, amikor 5 percig alig történik valami, és csak néhány mondat hangzik el.
A másik dolog ami nem tetszett az az, hogy a történet viszonylag komplex és nagyon sok szereplős, de a szereplők nagy részére a filmben többnyire csak hivatkoznak nevük alapján, képernyőn keveset szerepelnek, így nincs idő megszokni őket. Ezért az ember az elején sokszor nem is tudja kiről van szó. Legalábbis, nem angol anyanyelvű fül számára a sok Dorothy, Mimi, Mr Jorgenson, Nunheim, MacCaulay, Mr Tanner, Mr Wynant, Tomi, Julia és Mr Morelli nagyon egybefolyik, sokszor nem tudni, hogy kinek ki a kije. A történet vége felé kitisztul a kép, de a teljes tisztánlátáshoz mindenképpen kétszer kell megnézni a filmet és - bár lehet hogy ez is volt az alkotók szándéka - ez mindenképpen hátrány szerintem. 

Vélemény: Aki szereti a jó krimiket, ne hagyja ki ezt a filmet. Érdemes viszont pihenten megnézni és már az elején figyelni arra, hogy ki kicsoda, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. Összesen 90perc játékidejű tehát kb annyi időt igényel, mint két átlagos sorozat rész, ennyit pedig mindenképpen megér. (7,5/10, de újranézés után még mehet feljebb.)

Hogy végződhetett volna (Spoiler): A film vége felé már mindenkire gyanakszunk, szinte a teljes szereplőgárdát lecsukatnánk a gyilkosságok miatt. Érdekes fordulat lenne ha kiderülne hogy az eredetileg is gyanúsított Mr Wynant csinálta a két gyilkosságot és saját halálát is megrendezte utána. Mindezt azért, hogy minden pénzét visszaszerezve, bosszantó családjától távol végezhesse kutatásait. Persze kiderülne az is, hogy szenilitása csak tettetett volt, a valóságban maximálisan fókuszált az idős tudós. Záróképként tengerparti kutatóállomásán hetyegne új szőke asszisztensével...

Ich bin Dibi: http://www.imdb.com/title/tt0025878/