Hobson's choice (1954)

"Az iskolával az a gond, hogy gyakran azzá válunk, amit tanulunk. Ha például szakácsnak tanulunk, szakácsok leszünk. Ha jogot tanulunk, ügyvédek leszünk, ha autószerelést tanulunk, autószerelők leszünk. Ez azért baj, mert megfeledkezünk saját vállalkozásunkról. Sokan azzal töltik az életüket, hogy valaki más vállalkozásával törődnek és őt teszik gazdaggá."
/Robert Toru Kiyosaki/

illetve

"Alcohol is bad, MmKey!?"
/Meki bácsi, iskolapszichológus - South Park/

Infók: Származás: Anglia; Kiadás éve: 1954; Magyar cím: Hobson és lányai; Rendező: David Lean; Főszereplők: Charles Laughton, John Mills.

Röviden: Tanmese egy rossz apáról, egy jó kapcsolatról és a kapitalizmus ideáljáról.

Mi tetszett és mi nem:

1. Tanmese egy apáról: A film alapvetően egy apa és lányai kapcsolatról szól. Mr Hobson korán elvesztette feleségét, így ő felelős lányaiért, bár ahogy a film során kiderül, az élet legtöbb területén leszerepelt, inkább lányai felelősek őérte.
Ezzel a karakterrel az a fő problémám, hogy abszolút nem szerethető. Bár egy nagyon jó színész játssza (Charles Laughton, aki az eredeti 1960-as Spartacus filmben játszotta Gracchus szerepét nagyszerűen), karaktere teljesen karikatúraszerű, nincs egy ok, amiért szimpatizálhatnánk vele és nincs jellemfejlődés sem a film folyamán. Egy önfejű, múltban ragadt alkoholista, aki ostoba (elvetelen) elveiből lányai és saját egészsége kedvéért sem enged. A karakter alkoholmámoros víziói és esetlenkedései a film leggyengébb pontjai szerintem. Lányaival való kapcsolatában az egyetlen fejlődés az, hogy legnagyobb gyereke megtanulja ügyesen manipulálni őt. A tanmesének ez a része így kicsit gyenge, hacsak valaki észre nem veszi benne önmaga karikatúráját...

2. Tanmese egy kapcsolatról, ahol a nő hordja a nadrágot. A 2010-es években ez azért nem olyan nagy szó (elég csak szétnézni ismeretségi körünkben), de 60 évvel ezelőtt, amikor sok nő fő dolga az volt, hogy meleg vacsorával várja a férjét, még biztosan eredeti ötlet lehetett. Érdekes viszont ennek a ("szerelmi") szálnak a fejlődése. A történet elején, az irányítást kezébe vevő főhősnő, Maggie kisasszony, szinte anyja Williamnak, akinek szüksége is van az anyai bátorításra, mert magától a pincében robotolna élete végéig. A film vége felé a kis Willie felnő és viszonylag egészséges kapcsolatot alakít ki céltudatos feleségével. Tanulság: mindegy hogy ki viseli a nadrágot egy kapcsolatban, mindig legyen valaki aki kezében tartja a dolgokat.    

3. Tanmese a kapitalizmus ideáljáról. Röviden ez a tanmese-szál arról szól, hogy William Mossopot leendő felesége kiszabadítja a nagyvállalati szemléletet képviselő, részeges és tulajdonképpen már semmihez sem értő Mr Hobson karmai közül, és közösen létrehoznak egy jól működő kisvállalatot. Talán valóban ez lenne a kapitalizmus ideális működése: mindenki, akinek van valamihez tehetsége (szakértelme, tudása) azt saját maga javára használná azt fel, anélkül, hogy lenyomnák, kihasználnák és fillérekkel fizetnék ki. (És persze a saját biznyicben a motiváció is sokkal nagyobb.)
Legtöbbször mi hiányzik ehhez? Egy gyakorlatias vezető, aki megmutatja, hogy használjuk fel megfelelően tehetségünket. A filmben ez az anya/feleség/"szellemi" vezető szerepét betöltő főhősnő. Valljuk be, nem lenne rossz, ha a való életben is több ilyen személy lenne, aki segítene kiaknázni a másokban szunnyadó rejtett potenciált. (És most nem a vállalati tanácsadókra / life-coachokra / cégnyitási ügyintézőkre gondolok, hanem valami jóval életszerűbb és hasznosabb segítségre.) 

4. Meseszerű elemek 

• A legkisebb királyfi legidősebb hercegnő szál. Kicsit megcsavarva bár, de a történet egyik legfontosabb szála erre a régi mese-elemre épül. Már csak az "Úgy szeretlek apám, mint az emberek a sót." mondat hiányzik, amikor húgai csak érdekből vállanák beteg apjuk gondozását, míg a legidősebb lány az egész család jövőjét a vállára veszi.
• "Alcohol is bad, MmKey!" - 3szor kerül elő ez a fonal egyre erőteljesebben. Először a józan Hobson úr látja meg az ezt üzenő táblát, aztán a részeg Hobson, és utána le is esik egy mély pincébe. Harmadszor az orvos mondja anti-hősünknek, hogyha tovább  halad az alkoholizálás rögös útján az felér egy közepesen gyors öngyilkossággal.  (Azt azért hozzá kell tenni, hogy szegény Hobson úr az egész filmben nem ivott feleannyit sem, mint egy átlagos egyetemista egy hétfő délelőtt...)
• Meseszerű képek. Többször előjönnek meseszerű víziók a film folyamán, sokszor az alkoholmámorral összefüggésben. Már-már Félelem és reszketés Las Vegasban-i érzésünk támadhat, amikor főhősünk másnaposan egy hatalmas kék egérrel kezd el szemezni. A hold kergetése is meseszerűen metaforikus. De ilyen például a pincebeli műhely is, ahonnan, mint kis törpe a bányából tör elő (a végére mindent megszerző) Forrest Gump Will Mossop.

Összegzés: Nem kihagyhatatlan film, de a hangulata és a főszereplő pár kapcsolatának fejlődése érdekes. Ha szereted a régi angol tanmeséket, vagy érdekel egy - több mint fél évszázados - film a feminizmus vagy a kapitalizmus aranykoráról, vagy szimpatizálsz Meki bácsi kőegyszerű érvelésével, (MmKey), akkor ez a te filmed. Ha nem, akkor nézz inkább valami tartalmasabbat. (6.5/10). 

Héj Dibi, hol a söröm - link: http://www.imdb.com/title/tt0047094/