Egypercesek - Krimi (The Raven; The Player)

Egypercesek még, még, méég... Sokkal könnyebb időt szakítani ilyen rövidebb bejegyzésekre, úgyhogy a jövőben egyre többet fogok írni belőlük.

The Raven (2012): Milyen jó film lehetett volna ebből: Poe élet (illetve halál)rajzi története, utolsó napjainak misztikus bemutatása. Mindez John Cusack-kel a főszerepben egy sorozatgyilkosos thriller formájába öltve. Kultfilm lehetett volna, minden darkos "apjáról"...
Sajnos nem így lett. Az egyik fő probléma vele az, hogy az alkotók mindent bele akartak zsúfolni és így egy nagy  inkoherens katyvasz lett az egész. Benne vannak a híres Poe történetek, A kút és az ingától kezdve A vörös halál álarcáig és még ezek működnek a legjobban. De csak úgy hozzávetőlegesen, mint egy Poe referencia módjára vannak bemutatva, hogy legyen ilyen is de nem nagyon hagynak időt, hogy beleéljük magunkat.
A többi rész viszont nagyon gyenge. A szerelmi szál borzalmas, semmi kémia Poe és Emily (avagy Cusack és Alice Eve) között. Igazából nem is érti az ember, hogy ezt a két "szerelmest" mi köti össze, mintha egy depressziós holló nászát látnánk egy unalmas paradicsommadárral. A fő thriller szál nem izgalmas, a végső csattanót elég hamar ki lehet találni. Nem így a főgonosz személyét, akire persze megy a fejünkben a találgatás egy darabig, aztán unalomba fullad és amikor kiderül hogy ki az, igazából semmi különösebb reakciót nem vált ki. Cusack alapvetően jó színész, de valahogy nem tud azonosulni Poe darkos oldalával, inkább csak a meg nem értett, csóró művészt hozza, de ennél ide több kellett volna szerintem. Szóval teljes mértékben kihagyható és felejthető film, csak vad Cusack rajongóknak, vagy sorozatgyilkos krimi nagyfogyasztóknak ajánlott. A rá fordított idő helyett inkább néhány Poe novella elolvasását javaslom. 4.5 / 10 pont

The Player (1992): Furcsa, hogy csak most futottam bele ebbe a filmbe. A magyar királyi televízió a 90-es években kifejezetten szerette leadni az ilyen jellegű vicces krimi-vígjátékokat, ez viszont szerintem nem volt műsoron (vagy csak elkerült...)
Mondjuk annyira tele van Hollywoodi utalásokkal, hogy tizenpár évesen sok mindent nem is tudtam volna kezdeni vele, érdemes hozzá látni jópár(száz) klasszikust, hogy megfelelően élvezhető legyen. A történet egy hollywoodi producerről szól, akinek az a fő feladata, hogy forgatókönyv írókat hallgat meg (évi több ezret) és ebből választ ki kb 10 ötletet megvalósításra, ezzel viszonylag sok haragost szerezve magának, amiből a vélt és valós bonyodalmai fakadnak. Zseniális írói ötlet az írók Hollywood-általi bedarálásáról írni. Rengeteg utalás van benne, főleg noir klasszikusokra, nagyon sok a jól elhelyezett kameo és Tim Robbins mint tenyérbemászó filmproducer ismét zseniálisat alakít. (Mondjuk nem is emlékszem, hogy bármelyik filmjében akárcsak közepes szintre süllyedt volna, szerintem neki van a legnagyobb szerepe van abban is, hogy a Remény rabjai ennyire elismert film lett és már évek óta vezeti az IMDB toplistát.) A befejezés kiemelkedő és kifejezetten nem Hollywoodi, sőt az egész film erős görbe tükröt tart az álomgyár elé. Kötelező darab. 8 / 10 pont