Last temptation of Christ (1988)

Karácsony környékén több időm van olyan dolgokon gondolkodni, amin általában kevesebbet szoktam, plusz az időpont is adja magát a hitről merengeni. Részben ezért, (részben azért, mert régóta terveztem) megnéztem a Krisztus utolsó megkísértése című Scorsese filmet. Hallottam korábban, hogy a katolikus egyház megtiltotta megnézését hívei számára, és például Magyarországon is többször el lett halasztva a vetítés az különböző tiltakozások miatt. Ez külön felcsigázta az érdeklődésemet.

Előrebocsátom, hogy a lent írtak, a filmkritikán kívül néhány személyes véleményt is tartalmaznak, nem tényként állítom őket és ezzel senkinek az érzéseit vagy vallásos meggyőződését nem akarom megsérteni. Nem vallom magam egyik felekezet tagjának sem, inkább amolyan kereső vagyok és ezért igyekszem minden hitbéli és spirituális elméletet nyitottan kezelni. Így tettem ezzel a filmmel is és mindenképpen érdemes volt időt szánni rá, mert hatására kicsit mélyebbre ástam magamban a témát illetően. (Néhány kisebb spoiler lesz a következőkben!)

A film alapvetően Jézus életét ábrázolja, de kicsit alternatív szemszögből, sokkal jobban fókuszál az emberi oldalára, mint az eddigi hasonló témájú alkotások. Ezen kívül rehabilitálja Júdást, aki így megkapja a (szerintem) őt megillető helyet, mint a legelhivatottabb tanítvány. Már nagyobb kamasz koromban sem értettem, hogy miért árulná el valaki szeretett Mesterét néhány ezüstpénzért, főleg ha utána öngyilkos is lesz. Aztán persze én is arra jutottam, hogy nyilván azért, mert ez volt a feladata. Ennek ellenére persze a hivatalos álláspont az, hogy ő az ÁRULÓ, pedig talán neki volt az egyik legnehezebb küldetése.Jézus mellett, és itt megkapja a megfelelő ábrázolást. 

Nagyon mélyen nem akarok elmerülni a történetben, mert szerintem mind Jézusról, mind az Újszövetség mindenféle értelmezéséről leírtak már mindent, amit lehetett. Nekem az tetszett a legjobban, hogy Jézus emberi oldala, félelmei és vágyai kerültek itt fókuszba és ezáltal sokkal személyesebb élmény a története. Két végletet láttam eddig ábrázolásaiban: a legtöbb "Jézus élete" film mintegy dokumentumfilmként mutatja be a szellemi vezető életét, és ezekben a történetekben a főszereplő nagyon távol van tőlünk, nem tudunk azonosulni vele. A másik véglet (ami sokkal rosszabb), amikor belevonnak a történetbe és az egészet a szenvedésére hegyezik ki és így túlságosan is csak a végére fókuszálva próbálják közel hozni Jézust. Ilyen film volt például a Passió, Mel Gibson rendezésében, ami egy olcsó horrorfilm szintjére silányította a témát és sokkolással akart vallásos áhítatot elérni. Nekem több problémám van azzal, ha egy spirituális vezető esetén nem a cselekedeteire vagy gondolataira fókuszálunk, hanem például halálának brutalitására. Értem, hogy az áldozat a lényeg, de ez nem jelenti azt, hogy ebből egy bálványt kell fabrikálni és kizárólag ezt mutogatni a tanító vagy a gyógyító Jézus helyett. Szerintem hihetetlenül önellentétes dolog úgy próbálni befogadni a szeretet tanítását, hogy közben egy brutális, horrorisztikus szenvedést látunk magunk előtt...

Ez a film a két véglet között helyezkedik el, úgy hozza közel Jézust, hogy közben bemutatja az emberi és Isteni oldalát is, előbbit minden félelemmel és vággyal, utóbbit pedig hatalmas küldetéstudattal és szeretettel és elfogadással. Az üzenet is abszolút pozitív, az ember arcú Jézus a megkísértések és félelmei ellenére is végigvitte a feladatát.

A film képi megjelenítése nagyon rendben volt, a helyszínek, emberek és zene nagyon korhűnek tűntek. Willem Dafoe visszafogottan játszik, de végig érezni a belső feszültséget. Érdekes, ahogy a sok déli, barna hajú szőrös ember között ő az egyetlen szőke, de ezzel is utalni akartak gondolom kívülálló voltára. Harvey Keitel Júdása rendben van, de valahogy nekem viselkedésével és kinézetével nagyon kirítt a többi követő közül (bár lehet hogy ez volt a cél.)

Összegzés: Aki nyitottan áll a témakörhöz és egy bátor ábrázolást szeretne látni, annak melegen ajánlom a filmet, mert biztos, hogy kicsit rendszerezni fogja gondolatait és valószínűleg dogmáktól kevésbé terhelten fog rálátást kapni egy - európai ember számára mindenképpen meghatározó - spirituális vezető működésére és hagyatékára. Akit mélyebben is érdekel a téma, annak ajánlom Deepak Chopra Harmadik Jézus című könyvét. A filmhez hasonlóan általánosan és a modern világ tudatosabb embere számára elhelyezhetően és befogadhatóan járja körül a kérdéskört. A 21. század küszöbén szükség van arra, hogy egy, a dogmák és régi szertartások által eltávolított szellemi vezetőt (és tanításait) mindenki egyénileg húzhasson közelebb magához.

9  / 10 pont