Egy fehér, egy szürke és egy fekete vígjáték (What's up, Doc?; The Change-up; De grønne slagtere)

A fehér >> Whats up, Doc? (Mi van, Doki? 1972): Nagyon kellemes romkom a szó jó értelmében (ha egyáltalán még maradt szegénynek jó értelme...) A mostani botrányos romkom-szemétdombok között tényleg elég könnyen elmegy az ember kedve a műfajtól, az elmúlt években készült ilyen jellegű alkotások annyira sematikusak, hogy jóformán le sem kéne forgatni őket, csak újrahasznosítani a korábbiak jeleneteit, és a szereplők is annyira egyformák, hogy sokszor már nem is tudjuk követni mit ki játszik. Kicsit McDönci feeling, bemegyünk a moziba aztán mindig ugyanazt kapjuk, max a csomagoláson más a felirat.
Na ez a film szerencsére nem mostanában készült, és úgy tűnik, hogy a 70-es években még voltak eredeti ötletek vígjátékok terén. (Ez nem jelenti azt, hogy most nincsenek, csak nagyobb halomból kell kibogarászni őket...)
Barbara Streisand egy teljesen lökött diáklányt alakít, aki kinézi magának Howardot, a nem kevésbé bolond zene-kutatót. Persze Howardnak van menyasszonya, aki nem annyira örül a betolakodónak és ebből jópár vicces szituáció jön felszínre. A mellékszálon pedig 4 külsőre egyforma bőrönd összekavarodását követhetjük, amik között van fehérnemű válogatást, gyémánt-kollekciót vagy éppen szigorúan titkos anyagokat tartalmazó táska. Ember legyen a talpán, aki követni tudja, hogy éppen melyik kinek a kezében van. A végkifejlet vígjátékhoz képest egész akciódúsra sikerült, még autós üldözést is láthatunk. Aki egy könnyed, de mégis csavaros és emlékezetes vígjátékot akar látni, ami nem valami százszor látott történet átcímkézése, az nyugodtan beteheti ezt a filmet bármelyik hétköznap este.

7 / 10 pont

A szürke >> The Change-up (Testcsere 2011): Erről a filmről nem nagyon akartam írni, de így az első bejegyzés után adja magát, hogy egy mostani romkomot is elővegyek. Kevés ilyen filmet nézek mostanában, és ha belekezdek, annak mindig nyomós oka van, de többnyire sajnos csalódnom kell. Ebbe azért vágtam bele, mert láttam, hogy a film egy része egy ifjú apukáról szól, így gondoltam lesz pár olyan poén amiben magamra ismerhetek, vagy esti gyerekes kalandjaim karikatúráját látom viszont. Hát nem volt, a gyerekekkel való poénkodás egyik (sajnálatosan) bennem maradt jelenete, amikor a kisgyerek szájba-f*ssa az apját. A többi pedig még ennél is gyengébb volt. Elképesztő, hogy ezen a kaki-pisi poénkodáson még mindig nem tudnak túllépni a vígjáték gyártók. Lehet hogy tényleg az a jövő vár ránk, amit az Idiocracy című, elbutított ember jövőjét bemutató vígjátékban ábrázoltak, miszerint elég 90 percen keresztül fingani egy filmben és az a díjesőre érdemes tökély a széles közönség számára.
A másik ok amiért megnéztem az az egyik főszereplő, Jason Bateman, aki az Arrested Developement (Az ítélet: család) című - egyébként nagyon jó - sitcom sorozat főszereplője. Gondoltam ha ott jó, akkor itt miért ne lenne az. Hát azért mert itt nincs mély karaktere, illetve motivációi kb egy mondatban összefoglalhatóak. Nincs igazi konfliktus, az egész történet körülötte egy gazdag külvárosi műbalhé... 
Sokkal több szót nem is érdemel ez a legtöbb szempontból szürke alkotás. Az egy-két tényleg jó poénért, Ryan Reynolds visszafogottabb (és ezért kellemes) alakításáért azért kap pár pontot. Viszont eldöntöttem, hogy összerakok majd egy romkom toplistát, amiben próbálom összeszedni e leharcolt kategória tényleg kiemelkedő alkotásait.

3.5 / 10 pont  

A fekete >> A zöld hentesek (De grønne slagtere 2003): Vérbeli dán film, ami alapvetőn pozitív jelző kéne legyen, de a végén az jutott eszembe, hogy ennél sokkal rosszabb filmet is ajánlottam már szívesebben. Igazából ezt tényleg csak fanatikus Dánia, vagy Mads Mikkelsen rajongóknak merném ajánlani, mert bár mindenhol elsősorban vígjátéknak van feltüntetve, borzasztóan nyomasztó és sötét film, és a néhány indigó-fekete poéntól eltekintve két nagyon szerencsétlen ember drámáját és ámokfutását mutatja be. Ráadásul a téma inkább undorító és borzongató, mint vicces vagy drámai. (Nem akarok spoilerezni, de a film plakátját megnézve már lehet sejteni, hogy milyen húst árul a két elmebeteg hentes.)
Vígjátéknak tehát teljesen elhasal, drámának viszont nagyon sekély. Ennek ellenére mind Mads Mikkelsen, mind partnere, a saját gyengeelméjű ikertestvérét is eljátszó Nikolaj Lie Kaas, zseniálisat alakítanak és háttér sztorijaik is érdekesek és fordulatosak. Mindenesetre aki még nem látott dán filmet, az inkább ne ezzel kezdje, hanem valami erősebb darabbal mint például az Esküvő után, az Ádám almái, vagy a 2012-es sikerfilm, a Vadászat (bár könnyednek azért ezek sem nevezhetőek).

5.5 / 10 pont