Gondolom sok ember fejében ott bizsergett az érzés a moziban, hogy valahol láttam már ezt a filmet. Ez persze nem véletlen, a sokat tapasztalt filmnéző - két részletben bár - de mindenképpen láthatott hasonló történetet. Az egyik vonal a Trainspotting, Filth, és persze a Félelem és reszketés Las Vegasban zsigeri drogos, trip-szerű történetmesélését követi. Kicsit olyan mintha utóbbiból (a szőkére melírozott, öltönyös) Johhny Depp egy hosszúra nyúló kokain-túrán venne részt New Yorkban. (Még az éter-beszedős, testkontroll-elhagyós jelenetet is átemelték.) 
A másik vonal a Tőzsdecápák és Brókerarcok által körülhatárolt zsánerből táplálkozik. Érdekes, hogy előbbi film az 1987-es tőzsdekrach évében, utóbbi pedig az orosz válságot nem sokkal követve készült. A Wall Street farkasa ilyen szempontból kicsit megkésett, igaz, sztorija minden válság okát szépen tükrözi, amellett hogy valós történeten alapul, és nagyon mainak hat. A film hátterét ismerők tudják, hogy a (forgató)könyv írója maga a "gonosz farkas", aki miután 100 millió dollárt elsikkasztott a tudatlan kisbefektetőktől, a pénz nagy részét kókuszra és kurvákra költötte, és rövid - vidáman teniszezgetős - börtönévei után újból megszedte magát saját történetével, mely e filmben csúcsosodott ki. Kicsit sajnáltam is a mozijegyre a pénzt, mert rossz érzéssel töltött el, hogy abból akár egy forint is ehhez a morális csődtömeghez vándorol.

A történetről sokat nem írnék, mert ebben az alkotásban abszolút nem ez a lényeg, hanem inkább az ábrázolásmód. (Itt lehet amúgy róla és kritikáiról bővebben olvasni.) A szereplőkről és a rendezőről viszont ejtenék néhány szót. Leonardo nagyon kinőtte magát a kisfiús, hősszerelmes szerepeiből, amit ezzel együtt az elmúlt 3 évben letett az asztalra, azért hatalmas nagy risztekpa illeti. Mellette az eddig főleg lúzer vígjátékokban játszó Jonah Hillt emelném ki. Ez a fazon tör fel mint a talajvíz, egyre jobb filmekben, egyre ötlettel telibben és változatosabban játszik (lásd még: Moneyball). Amit itt lesúlyt kókusz-huszár side-kickként az félelmetesen vicces, az első jelenetétől kezdődően, amikor azt ecseteli beszívott fejjel, hogy miért pont az unokahúgát sikerült elvennie feleségül. Nekem nagyon hajaz Joe Pesci Casino-s fénykorára itteni játéka. Scorsese - csalók és gengszterek tündöklése és bukása - (lazán vett) trilógiájának e befejező része kicsit kilóg a sorból, a Mester itt nem annyira a csavaros történetre és a rengeteg kidolgozott karakterre ment rá, (mint a Nagymenőkben, vagy a Casinóban) hanem a hangulatra és a "trilógia" korábbi darabjaiban is ábrázolt amorális figurák hátterére és motivációira, ami szerintem nagyon jól sikerült is neki. 
A filmnek (legalább) 3 féle értelmezése és megélési lehetősége van, melyek az alábbiak:

1. Az "én is, én is" érzés: Minden 10 ezer emberből lesz (remélem csak) egy, aki teljesen azonosul a Di Caprio által megformált karakterrel, és lelki szemei előtt már kurvák seggéről szippantja fel a nazális örömöket, miközben térdig tocsog a csődbe ment kisbefektetők vérében, akik miatta nyiszálták el az ereiket. Sajnos vannak ilyen emberek és ilyen erkölcsileg zéró hozzáállás, de a rendező mindent megtett, hogy ezt az életformát olyan szánalmasra, és ezáltal kerülendőre karikírozza, amennyire csak lehet.

2. Az "ez beteg" érzés: A második megélési lehetőség az, hogy OK, van ilyen ember, de remélhetőleg csak kevés, mert ez teljesen beteg, pszichiátriai eset. Ez már közelebb állhat az átlagos értelmezéshez. A főszereplő, Jordan (karaktere) szerintem egyértelműen pszichopata, amit elég sok érv támaszthat alá. A teljesség igénye nélkül:

1. A pszichopaták nem éreznek empátiát, kórosan egoisták és teljesen hiányzik belőlük az őszinteség. Tökéletesen illik a karakterre és tökéletesen alkalmas ez az együttállás egy olyan csalássorozat végigvitelére, amit "hősünk" elkövet.

2. Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait. A legtöbb pszichopatáról nem ismerni mibenlétüket, mert ők a tökéletes, lefülelhetetlen hazudozók, akik olyan szerepet játszanak el póker arccal, amilyent akarnak. Bármilyen ügyfél befűzhető így, bármilyen mocskos ügyletbe.

3. A szociális normák szándékos megszegése, az idegeskedés hiánya és a felelőtlenség. Az egyre durvább kokain-partikon való résztvétel, szinte bénult állapotban való vezetés, saját gyerekének veszélyeztetése, barátainak és feleségének teljes semmibevétele és életük kockáztatása, és ez még csak a lista eleje.

4. Céltalanság. A pszichopatákra jellemző, hogy nincsenek igazi céljaik, minden csak felületes számukra, egyedül az unalom kerülendő dolog. A pénz itt is csak eszköz, a főhős a partizáson kívül nem akar kezdeni vele semmit, a család csak egy játékszer, felesége csak addig érdekli, amíg meg nem szerzi, barátait (akik szintén legalább borderline pszichopaták) többször elárulja, a legrosszabbul mégis gyerekei járnak, akik amellett hogy kénytelenek minden nap teljesen szétesve látni apjukat, néha még életveszélyben is vannak miatta.

5. A pszichopata hajlamos saját magát megalázó szituációkba keverni. Itt elég csak arra gondolni, hogy hogyan keletkezett a film forgatókönyve. Ha egy normális emberrel e történeteknek akár csak a tizede történne meg, azt titkolná élete végéig, nemhogy közszemlére tárja egy ilyen erős karikatúra formájában...

3. A "nagy tanulság" érzés: A fentiek ellenére túl kényelmes azt mondani, hogy szegény ember, azért lopta el azt a 100 milliót, tönkretéve sok hiszékeny, de azért alapvetően tisztességes ember életét, mert beteg. Küldjük kórházba és spongya rá. Milyen egyszerű lenne, pedig egy pszichopata is ismeri a társadalmi normákat, még ha nem is képes átérezni azokat, és tudja, hogy amit csinál az nem jó. Másrészt úgy gondolom, hogy ez az amorális viselkedés részben "tanult" dolog, és emberünk az egyre több drogfogyasztás, és az egyre több megúszott bűntény miatt saját magát húzza bele a pszicho-spirálba. Ha csak ennél a történetnél maradunk, gondoljunk csak bele, hogy a film elején még milyen meghitt kapcsolatban volt Jordan első feleségével, és úgy gondolta, hogy néhány ember veszít, néhány nyer ügyletein, de nem ver át senkit... (Plusz lehet egy olyan nézete is a dolognak, hogy a moralitás iránytűje nem az agyunkba van kódolva, hanem valahova mélyebbre, így az agy deformációja csak kicsit ködösebbé teheti azt, de el nem tűntetheti.) 
Mostanában több cikkben is foglalkoztak azzal, hogy a vállalatvezetők egy része tényleges pszichopata. Valószínűleg részben ezért is tarthat itt a valós alapoktól már teljesen elszakadni készülő gazdaság, ahol jelenleg tart...

Azt viszont érdemes észben tartanunk, hogy van lehetőségünk elkerülni a filmben ábrázolt amorális maffia karmait, a kulcs egyedül a tudatosság. Egyrészt ne bízza senki a pénzét egy le nem informált vadidegenere, akármennyire meggyőzően érvel, mert a gyors meggazdagodás reménye közben könnyen elvesztheti azt. (Ha azt hisszük, hogy ilyen csak az USA-ban van, akkor érdemes elolvasni pár cikket a mostanában nyomozás alatt álló, vagy bezárt magyar brókerházakról.)
A másik kulcs-tényező pedig a gazdaság reformja, mely szerintem csak alulról szerveződre alakulhat ki. Erről írok majd bővebben egy későbbi bejegyzésben, de a lényege az lenne, hogy igyekezzen minden ember egy kisebb közösségen belül végezni gazadasági tevénykenységeinek minél nagyobb részét (helyi öko-piacok, garázsvásárok, csere-bere, különböző cél-csoportok alakítása stb.), amik így - egyéb előnyök mellett - ki tudják vetni magukból rövid távon a potyautasokat és a csalókat.

Összegzés: Bár a fentiekben magáról a filmről írtam kevesebbet, ebből is látszik, hogy nagyon beindítja a gondolatokat és tanulságok levonására ösztönöz. Az egyik pédául ez lehet: távolról sajnáljuk a Jordan Belforthoz hasonló embereket, hogy ennyire gátjuk saját fejlődésüknek, de még véletlenül sem érdemes irigykedéssel vagy tisztelettel nézni rájuk. Sajnos megint bebizonyosodott, hogy igaz a mondás: "Mindenki jó valamire, ha másra nem, elrettentő példának." Két negatívumot tudok csak említeni a filmmel kapcsolatban: ahogy a bejegyzés elején is írtam, nem túl eredeti, és több öncélúan hosszú jelenet van benne. Ezektől eltekintve kiemelkedő alkotás, méltó megkoronázása Scorsese életművének.

8.5 / 10 pont