Kincsvadászat és Sárkánybelezés

Több száz féle szerepjáték (Role Playing Game - RPG) rendszer létezik, és azokat sok 10 millió ember játssza világszerte. Az egyik legnépszerűbb ezek közül a Dungeons&Dragons (D&D) sorozat százféle része, melyet csak az USA-ban 4 millióan űznek évente. Ennek tükrében elég furcsa, hogy e világok megfilmesítésére eddig kevesen vállalkoztak. 2000-ben egy bátor rendező-producer, első filmesként valahogy összekapart 45 milliót egy D&D filmre, a Sárkányok háborújára, és még Jeremy Irons-t is sikerült leszerződtetnie hozzá. A végeredmény egy mondatban összefoglalható: nézhetetlen szutyok, még véletlenül se kezdjen neki senki!

A katasztrofális bukás után (34 millió jött össze a filmből, de ez is egy csoda, ami csak a címnek köszönhető), 5 évet kellett várni a következő részre, a Sárkányok börtöne 2-re (Dungeons & Dragons: Wrath of the Dragon God). Ennek már jóval kisebb büdzsével, 12 millió dollárral vágtak neki, és egy kicsit nagyobb múlttal rendelkező operatőr-rendező, Garry Lively vezényelte. A széles közönségnek nem igazán tetszett a film, ezt a 4.9-es IMDb értékelés is tükrözi, de a pontszám nem adja át a teljes képet, mert ez egy rétegfilm. Az első rész túl sokat akart markolni, egy Gyűrűk urához hasonló grandiózus háborút szeretett volna bemutatni Izmir világán (egy évvel megelőzve az említett sztárt, minden idők legsikeresebb fantasy-ját), de egy szerencsétlen katyvasz lett belőle.

A Sárkányok börtöne 2 már jobban pozícionált. Csak a szerepjátékosok kegyeit kereste, és szerintem jórészt meg is találta. A történet 100 évvel az első rész után játszódik, amikorra már mindenki elfelejtette a sárkányok jelentette veszélyt, míg ki nem derül, hogy a közeli hegy gyomrában egy fekete sárkány alszik (ami a legtöbb szerepjáték rendszerben az egyik legerősebb dög), aki ráadásul a szárnyas gyíkok istene is egyben. A bestia ráadásul összeköttetésben áll egy az RPG-kben elmaradhatatlan ereklyével, egy varázsgömbbel (Orb of Falazure), amit persze egy gonosz élőhalott varázsló tart a markában. (Eddig elég bugyutának tűik a dolog, de nem is a sztoriban van a szépsége.) Egy kalandozócsapat elindul megkeresni a trezsőrt, lezúzva persze minden útjukba kerülő veszélyt. Illetve hogy pont nem, mert hőseink nem túl táposak, 7. szintű alapkasztú kalandozók (elf mágus, ember harcos, tolvaj, pap stb), ami kb középszint lehet a D&D-ben, és rögtön nyakukba kapnak egy lícset (végre nem zombi vagy vámpír az aktuális élőhalott), és egy jégsárkányt. Utóbbit nagy nehezen sikerül darabokra robbantani vérveszteségek árán, de amúgy jó hőseink gyakran kényszerülnek a brutális ereklye, a Shoes of the Rabbit használatára. Közben a helyi varázslócéh kutatja, hogy mire is tudnák majd használni a nagyhatalmú relikviát, de annyira hülyék, hogy normál rendszerben a goblinok sem fogadnák be őket, nemhogy  a mágia tudorai. Ha egyszerű a történet és bárgyú sok karakter, akkor miért is jó ez a film? Mert pont olyan mint egy jó szerepjáték parti: sok benne a gyakás, a menekülés és az útvesztők feltúrása, sokat lehet rajta nevetni, és az első résztől eltérően van egy feelingje, amit gyorsan átérez, aki játszott már D&D-t, MAGUS-t, vagy kb. bármit ahol sokat kell használni a 10 oldalú dobókockát.

A Sárkányok börtöne 3 (Dungeons & Dragons: The Book of Vile Darkness) a trilógia magasan legjobbja, de az IMDb-n ezt is csúnyán lehúzták az RPG-t valószínűleg sosem látott emberek. (4.4-et kapott, de a kommentekben már fényezik azért rendesen.) Az alapszitu itt sokkal egyedibb, mint a második részben. Egy jó jellemű lovag, hogy apját mentse, bekerül egy gonosz (neutral evil) karakterekből álló csapatba, akik már bőven verik a 10. szintet, és a kasztok is elég változatosak. Van itt Góliát (brutálnagy szétvarrt izomhegy, fél kézzel forgatott két kezes csatabárddal), megszállott Assassin, Shadar-kai varázslónő, mindenféle halálvarázzsal, és egy Féregúr (Vermin Lord), aki a legjobb forma mind közül. Random mindenféle csúszómászókat / skorpiókat berhel mindenhova, plusz gyilkos méhrajjá tud változni, sok egyéb vicces képessége mellett. (Talán ő az egyetlen kaotikusan gonosz a csapatban, soha nem lehet tudni, hogy mi a francot akar.) Van persze küldetés is, egy ősi gonosz varázsló könyvvé alakított hulláját kell darabonként megszerezni, és hazavinni egy jó kis újraegyesítős rituáléra. Kis csapatunk lenyom egy vörös sárkányt reggelire (talán túl könnyen is), aztán egy fél falut, majd egy komolyabb lidércet. Szóval van pár érdekesebb monszta, de sajnos kicsit kevés, tehettek volna még bele pár mantikórt vagy démont, akár a játékidő növelésével is, mert a kb 80perc még kevésnek is érződött ebből a mókás kis kalandból. Végre egy kis újítás, gonosz karakterek (illetve egy sötét útra lépő jó), motivációkkal, jellemábrázolással a középpontban, és végre egy jó kis kaland, mindenféle apró, hóbortos mellékküldetéssel. (Tom Hanks-i játékot persze ne várjon senki, de egyik színész sem mondható kimondottan rossznak.)

Összegzésül tehát elmondható, hogy a Dungeons&Dragons trilógia (már ha lehet annak hívni), első részét el kell felejteni szépen csendben, de a második és harmadik rész szerepjáték fanoknak mindenképpen nézendő. Előbbi egy átlagosabb jó jellemű kalandozó gárda, míg utóbbi egy gonosz brigád egy kalandját meséli el, szórakoztatóan, csatákban és trezsőrben dúskálóan, sok-sok varázslattal és ereklyével megbolondítva. (Tényleg rengeteg különféle spell volt bennük, kb 25-ig számoltam...) Másfél órát mindkettő megér.

Sárkányok háborúja  >> Felesleges pontozni, de ha nagyon muszáj akkor 2 / 10

Sárkányok börtöne 2. >> 5.5  / 10 

Sárkányok börtöne 3. >> 7  / 10 

Wancass