A rejtett erőd ( 1958)

"Nem az az igazán ügyes aki száz csatában győz, hanem az, aki harc nélkül vesz erőt az ellenségen."
/Szun Ce - A háború művészete/

Infók: Származás: Japán; Kiadás éve: 1958; Eredeti japán cím: Kakushi-toride no san-akunin; Angol cím: The hidden fortress; Rendező: Akira Kurosawa; Főszereplő: Toshiro Mifune

Összefoglaló: Kuroszava, klánháborús, szamurájos, álruhás hercegnős, szegény ember és a kincs szálra épülő eposza, főszerepben a nagyszerű Toshiro Mifunével.

Miért érdemes: 

1. A "Szegény ember és a kincs" szál: A történet egyik fő szála két japán parasztra épül, akik egyik zűrös szituációból a másikba kerülnek egy klánháború miatt, miközben a maguk módján próbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Az ő nézőpontjuk az átlagember, tehát a MI helyzetünket tükrözi. Ne áltassuk magunkat, ha a szamuráj-kori japánban éltünk volna jó eséllyel mi is hasonló szituációban lettünk volna. Az uralkodó osztály akkor is egy szűk, agresszív politikai elit volt mint most, csak akkor nem miniszterelnöknek és minisztereknek, hanem Shogunnak és Daimjóknak hívták őket. Akkor is kapcsolatok (főleg vérségi) által lehetett bekerülni ebbe a körbe, az átlag számára (jelenkorhoz hasonlóan) nem volt elérhető és nem is feltétlenül volt cél az elérése. A szamurájok kasztja ez alatt helyezkedett el, de ez is egy viszonylag szűk kör volt. Ők uruk kénye kedve szerint éltek-haltak, bár tény, hogy anyagi helyzetük és megbecsültségük jóval magasabb volt mint egy közemberé. Alattuk az átlagember, aki akkoriban jellemzően paraszt volt és aki bár ki volt szolgáltatva a felette álló rétegeknek, ha ügyesen élt, elkúszhatott a nagyurak radarja alatt. Ezt próbálja véghezvinni a film két tényleges főszereplője is, Tahei és Matashichi, akik a kötelező besorozásból, majd a fogság miatti kényszermunkából menekülve meglátják a fényt az alagút végén a rejtett arany formájában. Normális élethez való móhó vágyukat használja ki az álruhás hercegnő és tábornoka páros, akik - ahogy uraik korábban is - játszanak a két közemberrel.
Persze a parasztok esendők, többször elárulják régi-új uraikat, de külön-külön egyik fél sem jutna előbbre. A legjobb ebben a szálban az, hogy bármilyen kapzsi, esendő is a két szerencsétlen végig együtt tudunk érezni velük, mert igazából még árulásukban is ők az áldozatok. A szimpátia onnan is jöhet, hogy jelenlétük mindig finom humorral van megtámogatva.

2. Kurosawa és Mifune páros: A nyugati világban talán legismertebb japán rendező-színész páros. Kurosawa több filmjét ihlették nyugati történetek, illetve több nyugati filmet ihlettek Kurosawa alkotások. Az egyik ilyen a Star Wars sorozat első filmje, mely néhány szálának eredete A rejtett erőd története. Lucas állítólag annyira tisztelte a japán színész-rendező párost, hogy eleinte Mifunét szerette volna Obi-van Kenobi szerepére.
Mifune számomra a tökéletes szamuráj karakter: okos, céltudatos, uraihoz a végsőkig hűséges tökéletes harcos, de közben mogorva, durva hangú és kellően agresszív. Többször azt a kritikát hozták fel Mifune ábrázolásával, hogy karakterei nem elég kifinomultak egy szamurájhoz, de nem gondolnám, hogy abban a korban egy hivatásos katona főleg finom arcát mutatta volna.
Kuroszawa első szélesvásznú rendezésében nem fukarkodott a látvánnyal. A lovas harci jelentek és tájképek gyönyörűek, a tűzfesztivál pedig még fekete-fehérben is hipnotizáló erővel bír. 

3. Szamuráj párbaj lándzsával: Ritkaság. A legtöbb szamuráj párbaj katanával történik, ritkábban lóhátról katanával, de egy gyalogos lándzsa párbaj japán módra kimondottan felemelő és izgalmas látvány. Ehhez tényleg nem kell több komment - meg kell nézni...

4. A tűzfesztivál: a hagyományos japán tűzfesztivál bemutatásához nincs szükség színes képekre, fekete-fehérben is megdöbbentő hangulata van. Ami nagyon megragadott ebből a jelentből a dal, amit a résztvevők hipnotikusan kántálnak alatta, ami valahogy így szólna magyarul:

"Az ember élete a tűzzel együtt ég,
Míg a féreg élete a tűz által ég el.
Tűnődj el és látni fogod,
A világ sötét, és tovaúszik mint egy álom."

Ugyanezt a verset adja elő később a hercegnő, sokkal szomorúbb hangulatban. (A fenti saját fordítás. Ha valakinek megvan az eredeti fordítás, szívesen elolvasnám. Én nem találtam sehol.)

Pár negatívum:

Bár nagyon jó film, engem kevésbé kötött le, mint Kurosawa többi híresebb alkotása: a Ran, a Yojimbo a Shichinin no samurai vagy a Kumonosu-jô. Talán nem annyira feszes a történet, túl sok idő megy el a két paraszt bénázására és a végén kicsit hasonló érzés fogott el, mit amikor a Trónok harca sorozatból Ayra fejezeteit olvastam: megint menekül, megint elkapják, megint megszökik, megint menekül, megint nehézség és így tovább a beláthatatlan messzeségig...

Összefoglalás: Bár lehetne feszesebb, alapvetően nagyon jó film. Aki szereti a szamuráj kort, Kuraosawát vagy szimplán a látványos fekete-fehér filmeket annak mindenképpen ajánlott darab, de csak miután látta Kurosawa fent felsorolt filmjeit. (8/10)

Hogy végződhetett volna (Spoiler!): Nagyon adná magát egy olyan vég, ahol a ellenséges vonalakon átcsúszni próbáló hőseinket elkapják és kivégzik, főleg annál a jelenetnél, amikor körbe vannak kerítve egy tisztáson és menekülésük teljesen valószínűtlen.
Ehelyett én most inkább azzal a gondolattal játszottam el, hogy mi lenne ha az egyik parasztra rájött volna a megvilágosodás pillanata és a tűzfesztivál előtt valahogy kicserélte volna az aranyat tartalmazó tűzifák egy részét rendes tűzifára, amiért később visszajöve jólétben élhettek volna életük hátralévő részében. Végül is nem derül ki, lehet hogy tényleg rejtettek el az aranyból, bár ebben talán egyedül a kapzsiságuk akadályozta volna őket. Valamiért csak a teljes - 150 kilót nyomó - aranyhegyben tudtak gondolkozni, annak egy kisebb (de számukra persze bőven elég) részében nem... 

IMDb elérhetőség:  http://www.imdb.com/title/tt0051808/