A filmek kulturális egyenjogú-si-hu-hu-sítása!

Riddick (2013)

2014/02/15. - írta: Wancass

riddick2.jpg

Ebben a posztban egy a kritikusok által többnyire szétgyalázott sci-fi sorozattal, illetve annak legújabb részével, a 2013-as Riddickkel foglalkozom. Szerintem korántsem olyan rossz a helyzet, mint azt a legtöbb fanyalgó lefesti. Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogyha a hivatalos kritikák alapján néznék filmeket, akkor évente pár alkotást vennék csak elő. (Valamiért a fizetett tollnokok mindent úgy bírálnak, mintha a megtalált hibákért fizetnék őket, és nem a hangulat és az összkép bemutatásáért...)

A Riddick korántsem tökéletes film, viszont nagyon szórakoztató. Ahhoz hogy megfelelően lehessen értékelni, érdemes ismerni az előzményeit, és a világot, amiben játszódik, ezért a lentiekben röviden bemutatom ezeket. (A következő két bekezdésben lesz némi spoiler!)

Az első film a sorozatból a 2000-es Picth Black - 22 évente sötétség volt, mely egy nagyon hangulatos sci-fi horror mozira sikeredett, ami nem lett túl népszerű, viszont speciális hangulatával szép rajongó bázist gyűjtött maga köré. Legnagyobb érdeme az volt, hogy mert kicsi maradni, igazából az egész egy hangulatra ment rá (ahogy Iron Maiden régen megénekelte: Fear of the Dark...), egy sötétségbe boruló bolygón előmásznak az éjszaka szárnyas, félelmetes ragadozói hibernációjukból, és lassan levadásszák az (űr)hajótörést szenvedett csapatot. Ennek a kompániának (rabosított) tagja Riddick, a fémszemű gyilkos ösztönlény, aki túlélő művészetével segíti át a csapat szerencsésebb tagjait a fél bolygón, hogy elmeneküljenek a (sajnos kicsit gyengén megrajzolt) baltafejű szárnyas dinoszauruszok elől.

A második rész, a 2004-es Riddick - A sötétség krónikája, történetében 5 évvel később indul, amikor is Riddick, a fejvadászok előli folyamatos bújkálás után megkeresi az első rész másik két túlélőjét, Imámot és Jacket (aki igazából lány, és Kyrának hívják). Itt jelentősen kitágul a Riddick univerzum, az egy bolygós, szörnyek elől menekülős sztori elég nagy ívet kap, és több frakció kerül elő benne. A legjelentősebb, a Necromongerek, egy kimondottan hangulatosan felépített, katonai-vallási alakulat, melynek vezetője és látnokai fél lábbal a túlvilágon vannak (Universe -- Under-verse hitrendszer), és céljuk az egész univerzum meghódítása, megtérítés vagy kiírtás által. Ebbe a képbe jön be Riddick egy jóslat alapján, miszerint az ő fajtájának (Furion) egy tagja fogja lezúzni a Nercromonger vezetőt, a Lord Marshallt. Érdekes ellentét az első résszel, hogy a főhős itt egy olyan bolygóra kerül, ahol nem a sötétség, hanem a mindent elpusztító napfény elől kell menekülni. Persze a végén kedvenc gyilkológépünk megöli a Lord Marshallt, és (meglepetésére) őt választják meg új vezetőnek, sok ellenséget szerezve ezzel. 

Az első rész 23 millió dollárba került (sok CGI jelenet gyengére is sikerült), a második összköltségvetése 105 millió volt, és ez meg is látszott a sokszor tényleg csodálatos látványon. A harmadik, a 2013-as Riddick esetén viszont 38 millió dollárból kellett kihozni a maximumot. Sajnos így az univerzum építést és a nagy szabású történetvezetést nem lehetett folytatni, vissza kellett nyúlni az első rész hangulatához, amit szerintem szépen sikerült is abszolválni.

A sztori ott folytatódik ahol a második rész végén abbahagyták. (Minimális spoiler, de itt nem a történet a lényeg...) Riddicket, mint Lord Marshallt, állandóan bérgyilkosok zargatják, és mivel megunja, hogy mindenhol vérfürdőt hagy maga után, elhatározza, hogy megkeresi szülőbolygóját a Furya-t. Persze átverik és egy sivatagos bolygón teszik ki, viszont megölni nem tudják a túlélőművészt, aki ott marad egy szál páncélban az idegen terepen. Adott a feladat, újra át kell engedni magát ösztöneinek, hogy túlélje a gyilkos bolygót, és annak mocsári skorpió-alien keverék szörnyeit. A film első harmada tulajdonképpen erről szól (egy kis előző részből átvezetés mellett), és ez a legjobb rész. Alig van szöveg, viszont Vin Diesel, sci-fisített Bear Gryllsként működik az idegen planétán, mindenféle trükköket bevetve, és még egy hüllőbe oltott erszényes farkast is szerez magának segítőül. Tényleg olyan, mintha A túlélés törvényeinek egy részét néznénk, ahol az alien flóra és fauna komor, hangulatos és látványos egyben.

A film második része már kevésbé emlékezetesre sikeredett és sajnos túl van nyújtva. Riddick kitalálja, hogy csak úgy tud meglépni kényszer-otthonáról, ha szerez magának hajót, így beindít egy vészjelzést (saját képével), ami miatt két zsoldos csapat is befut, hogy fejével együtt begyűjtsék a vérdíjat (Ezen kívül még előjön egy részeken átívelő szál is, de ez legyen meglepetés). A zsoldosok sajnos nagyon klisék, puffogtatják a szokásos merc szlenget, pár közepes poénnal. Az egyetlen felüdülés köztük a Battlestar Galactica egyik főszereplője, Starbuck (Katee Sackhoff), aki a Galacticában is játszott kemény-csajt hozza, de itt is van pár emlékezetes megmozdulása. Hogy meglegyen a szokásos feeling, itt is menekülni kell a végén a szörnyek elől, de most nem a sötétség, vagy a napfény hozza a halált, hanem az eső, amiből előmásznak a skorpió-dögök. Itt már valószínűleg elfogyott a CGI-ra szánt lóvé, mert a végén a tájat már csak akkor mutatják fél másodpercekre, ha villámlik, és így a karakterekhez hasonlóan sötétben tapogatózik a néző is. Ha az első harmad utáni közel másfél órát a felére vágták volna, a sorozat első részhez hasonlóan feszes horror lehetett volna belőle, annál sokkal jobb látványvilággal, így viszont a film közepén kicsit leül a hangulat, és elfárad a sztori.

Összegzés: A Riddick szerintem mindenképpen nézendő alkotás annak is aki szereti a szériát, de annak is, aki csak egy hangulatos (de nagyjából történet nélküli) sci-fit akar látni, sok henteléssel, és egy hangulatos antihős-főhőssel, amit Vin Diesel kimondottan kellemesen és rutinosan hoz. Bár a Riddick univerzum sajnos most nem épül tovább, azért nem egy B kategóriás szörny-mozit kapunk az arcunkba. Reméljük a következő részre megint sikerül 100misit összevakarnia az író-rendező David Twohynak, mert kíváncsi lennék a Necromonger-sztori további alakulására. A lentiekben minden eddig megjelent részt pontozok a teljesség kedvéért.

Riddick (2013) >> 6.5 / 10 pont

The Chronicles of Riddick (2004) >> 7.5 / 10 pont

Dark Fury (2004, 30 perces átvezető rajzfilm) >> 6.5 / 10 pont

Pitch Black (2000) >> 7 / 10 pont

chrriddick.jpg

Címkék: 2013 USA Horror Sci-fi
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mozivonat.blog.hu/api/trackback/id/tr335810673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2014.09.10. 13:00:47

Egyetértek azzal, hogy a 3. rész teljesen nézhető filmecske volt. Mit várunk egy közepes költségvetésű akció scifitől, ha nem éppen egy kihalt bolygófelszínen történő gyilkolászást, zavarászást? Méltánytalanul húzták le.
Viszont a 2. rész felmagasztalásával nem értek egyet. Ez a széria leggyengébb darabja. Az első rész egy teljesen okés Alien-Predator koppintás jó figurákkal, érdekes konfliktusokkal. A 2. viszont egy Flash Gordon űroperett! Mintha Ripley az Alien-ből a 2. részben vmi Buck Rogers filmben találná magát! Ebben a részben a jelmezek és az űrhajók röhejesek, mint vmi jelmezbálban. Ember formájú űrhajó, uszonyos páncélok stb. röhej. No horror, no akció, űroperett! Ez totál elszúrták. Nálam az 1. rész a legjobb, utána jön a 3. epizód. Még a 30 perces rajzfilm is jobb, mint a 2. rész.
süti beállítások módosítása