Ez nem klasszikus értelemben vett filmkritika lesz, inkább amolyan védőbeszédféle az egyik kedvenc sci-fimhez. Miért is kéne védőbeszéd egy filmnek, ami több mint 2.7 milliárd dollárt termelt eddig, ezzel minden idők legjobban jövedelmező filmje jelenlegi állás szerint, és ezen kívül a legtöbb filmes toplistán az élvonalban van? Mert a nagy siker ellenére sokan csak egy látványkatyvasznak gondolják, történet és mondanivaló nélkül. Erre lenne egy cáfolatom a következőkben.

1. A történelmi kitekintés. Az általános vélekedés az, hogy az Avatar egy indiánok versus kovbojok film valami Földtől nem annyira eltérő idegen bolygón, és ezt is csak azért, hogy sci-finek lehessen nevezni. Az indiános utalásnak én két okát látom. Az egyik az, amivel már többen foglalkoztak, hogy az amerikaiak részben filmekben próbálják feldolgozni a történelmi drámáikat és ezáltal bocsánatot kérni a múltbeli bűnökért, és maguk mögött hagyni azokat. Viszonylag gyakran filmesítik meg a rabszolga témát (például a friss Oscar díjas 12 év rabszolgaság, vagy a Django), illetve az indián témát is (Farkasokkal táncoló, Az utolsó mohikán, 1492 stb). Az Avatar ennek a sornak egy következő láncszeme, és részben bocsánatkérés az USA múltjának egyik legsötétebb időszakáért. (Amúgy a Na'vi-k az indiánosdi helyett hasonlíthattak volna mondjuk az elfekre, klingonokra, jégóriásokra, buddhista szerzetesekre, vagy persze egy lehettek volna egy teljesen újonnan kitalált népség is, merthogy pénz volt dögivel a forgatókönyvírásra.)
A másik oka annak hogy nem egy új faj került itt bevezetésre, az a kapcsolódás. Egy vadonatúj nép esetén legalább fél órát elvitt volna a háttér, a szokások bemutatása, így viszont erre nem volt szükség, mert az indiánokkal kapcsolatban a legtöbb embernek a természettel mély harmóniában élő, technikailag nem túl fejlett de becsületes társadalom van a fejében, és a többi hozzávalót már innen lehet felépíteni. Persze az indián téma csak kiindulási pont, azért a karbonszálas csontváz, az idegi kapcsolódás az állatokhoz és egymáshoz, vagy az emlékek le- és feltöltése a fák által létrehozott neurális hálózatba kicsit messzebb visz, de erről majd később.

2. A látvány. Ez az a pont amit senki nem szokott vitatni, mégis érdemel pár szót. Szerintem a Star Wars óta nem volt ekkora forradalom látványvilágban. Nem igazán emlékszem más 3D mozira, ahol a térélmény igazán pluszt adott volna a filmhez, az Avatárnál viszont mintha két külön filmet néztem volna. A rengeteg sztorihoz kapcsolódó (és nem csak a 3D-váóó miatt betett) lebegő szikla, repülő jószág és légi csata bámulatos térélmény volt, de az IMAX-ben nem igazán jött ki az éjszakai dzsungel fluoreszkáló ezerszínű látvány-élménye, ezért a normál vetítés is rengeteg pluszt adott. A film több mint fele CGI, de ez az a fajta animáció, ami már minimum ott van ahol a jóféle régi makettek. Korábban írtam, hogy az Aliens záró jelenetét nem lehetne CGI-jal reprodukálni. Módosítanék: James Cameron, aki az eredeti jelenetet csinálta, lehet hogy képes lenne rá. Nem semmi hogy ez a figura háromszor is forradalmasítani tudta a látványfilmek gyártását (a harmadik persze a Terminator 2). Azt is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány sci-fiben volt egy teljesen új ökoszisztéma bemutatva, és nem csak néhány idegen lény...

3. A kapcsolódási pont. Akkor igazán zsigeri élmény egy mozi, ha van mélyebb szintű kapcsolódási pontja a közönséggel. A gyerekekkel ez viszonylag egyértelmű. Tekintve, hogy a film nagy része grafika, és egy álomszerű kitalált világban játszódik, nézhető mesefilmként, ami nem sokkal félelmetesebb, mint bármelyik modern gyerekmozi.
A nők számára ez a kapcsolódási pont az egészen egyedi szerelmi szál mellett a két erős karakterű női főszereplő, Neytiri és Grace. Előbbivel kapcsolatban az is érdekesség, hogy ő tanítja mindenfélére a tudatlan férfit, így bizonyos értelemben egy darabig fölé is van rendelve, ami azért ritkaság a mai (még mindig) hímek által dominált filmiparban.
A pasik számára a mélyebb szintű kapcsolódást a csaj-bunyó-verdák háromszög adja, mint általában, ahol férfi ösztönöket akarnak elérni. Az első egyértelmű (Neytiri még kék macska-humanoidként is jó "csaj"), illetve a második is kevés magyarázatra szorul: van itt menekülés és harc mindenféle kreatív alien állat-szörnnyel, emberekkel, robotokkal (illetve exoskeletonokkal), látványos légi harc, földi lovasroham, szóval minden ami tesztoszteront és adrenalint termel. A verdák címszó már kevésbé egyértelmű. A legtöbb pasi természetétől fogva inkább a járművekkel érez közösséget (legyen az ló, teve, sporkocsi, Hummer vagy tank), míg a nők az otthonukkal  vannak így. (Gondolom kapcsolódik valahogy a vadászó és oltalmazó ösztönök kettősségéhez). Egy egész üzletág épült arra, hogy hogyan lehet pasikat lenyűgözni olyan filmekkel, amikben szép autókkal száguldoznak. Itt szerintem ezt (a többi ezer szál mellett) új magaslatra emelték, mert itt a "verda" az akarattal irányított szárnyas hüllő (ikran), melyet be kell törni (mint a lovakat) és utána lehet csapatni. Ez mind koncepcióban, mind látványban sokkal menőbb, mint bármelyik sportkocsis témájú mozirészlet. 

4. A dráma. A központi drámai elemre csak röviden térek ki, ez elég nyilvánvaló, a hátterét inkább majd a következő pontban boncolgatom. Az emberi oldal nem véletlenül sematikus: egyrészről adott a tipikus vállalatvezető, aki valószínűleg pénzt eszik ezért akar egyre többet, a másik oldal, a neki mindenben engedelmeskedő katonai vezető, aki szintén kő egyszerű (ahogy a "filmek szakszerűen" sorozatban szép tömören megfogalmazták ez utóbbi gondolati sémáját: "Ráfingok egy hideg ablakra és lenyalatom veled a párát!!"). Azért sablonosak mert így könnyű helyükre odaképzelni a legtöbb nagyvállalat vezetőjét, vagy katonai elöljárót és tökéletesen átjön a - cél szentesíti az eszközt -  mentalitás. Az a kevés poén ami a filmben van, erre a két szereplőre van írva, tovább erősítve a karikatúra jelleget.
A fővonal drámájának egyszerűsége veri ki sok embernél a biztosítékot, pedig tényleg ennyire nyilvánvaló a bolygó kizsákmányolásának problémája. Emellett viszont ott van még a két főszereplő megpróbáltatása is. Ez viszont csak a bővített változatban van részletesen kifejtve, ezért annak megnézése mindenképpen javasolt. Az egyik Neytiri és családja kálváriája, miszerint az azúr amazon testvére az emberek által létrehozott iskolában tanult, amíg lázadó korba nem lépett, fegyverrel támadt egy emberi munkagépre és ezért lelőtték. (Ezért romlott meg a kapcsolat a Na'vikkal és ezért indul a film azzal, hogy közel háborús helyzet van.) Szerintem nagyon szépen van felépítve az a szál, hogy ilyen mélyről indulva hogyan nyeri el Jake a kék macskanő bizalmát, ami persze elképzelhetetlen lenne "spirituális" megerősítés nélkül (óriáspitypangok tanácsülése Jake testén...). A másik Jake drámája, aki a túlnépesedett Földön tengeti az életét kripliként és alkoholistaként, minimális rokkantnyugdíjból, ráadásként egyetlen élő rokona is meghal. Ezután (és ezért) kerül Pandorára, ahol a nihilizmusa lassan átcsap életszeretetbe a bolygó csodálatos flórája és faunája miatt, és persze mert szerelmes lesz, ahol a szerelem szó szerint átlépi a fizikai határokat. A legtöbb dráma nem operál ennél bonyolultabb cselekménnyel, pedig ez itt csak egy bónusz.  

5. A filozófiai háttér. Az Avatar sztorija nem eredeti, sok helyről ollózott, de melyik mai filmé az? (Sci-fikre ez duplán igaz.) A film mélyebb tartalma először talán Isaac Asimov Alapítvány és Föld-jében volt kifejtve és azóta többen foglalkoztak vele. E szerint az emberiségnek két útja van a jövőben:
1. A teljes individualizmus, amikor szélsőséges esetben az embereknek nem is kell egymással találkozniuk, a robotok kielégítik minden igényüket. Sajnos a mai (nyugati), és a filmben ábrázolt emberi társadalom is ezt testesíti meg, még ha nem is annyira szélsőségesen, mint ahogy azt Asimov elképzelte. Az emberek közt itt sincs igazi közösség, maximum hierarchia, a természetet nem tisztelik, a Föld már széthullóban, és más meghódított bolygókra is ez a sors vár.
2. A másik irány a kollektivizmus, melynek végállomása a teljes kollektív tudat, ami a Pandorai ökoszisztémában szépen fel van építve. A bolygó legfejlettebb lénye, a Na'vi, neurális nyúlványával minden élőlényt irányítani tud, de egymással és halottaik emlékeivel is képesek kapcsolódni, ezért ebben a rendszerben (a létszükségesnél nem több vadászaton kívül) nincs igazi erőszak, és a külső veszélyekre is egyként reagálnak. Persze a Na'vik nem nyerhetnének Eywa (a pandorai Gaia) segítsége nélkül, de ez a szépsége egy ilyen szinten kapcsolódó ökorendszernek. Asimov is ezt tartotta az emberiség egyetlen túlélési esélyének, miszerint az egész univerzumnak egy nagy kollektív tudatú organizmussá kell válnia, hogy vége legyen a belső viszályoknak, és elháríthatóak legyenek a külső fenyegetések. Egyébként aki azt hiszi, hogy ez teljes mértékben fikció, az olvasson el egy cikket a Gaia elméletről, miszerint a Föld jelenleg is egy önszabályozó ökoszisztéma, tehát tulajdonképpen egyfajta élőlény. Továbbgondolva: ha az embereket Gaia kártékony vírusnak gondolja, akkor rájuk ereszt egy tényleges vírust, hogy megszüntesse a fenyegetést. (Reméljük nem fogunk eljutni idáig...)
Az Avatar fő üzenete szerintem az, hogy a teremtés csúcsának érezheti magát az ember robottechnológiájával, gépeivel és fegyvereivel, de egy teljes ökoszisztéma ellen nincs esélye. Inkább annak értékes részeként kéne viselkednie, ha már megkapta az intelligenciát a vezetéshez. Amúgy James Cameron minden nagyszabású sci-fije egy-egy figyelmeztetés. Az Aliens a biotechnológia, a Terminator az intelligens gépek, az Avatar pedig Gaia haragjára hívja fel a figyelmet, és mindhárom történet központi negatív eleme a multinacionális vállalat (Aliens: "The Company", T2: Cyberdine, Avatar: RDA Mining), mint az emberi kapzsiság és gonoszság fő megtestesítője.

Ami zseniális még ebben a filmben, hogy a Föld védelmének (és lehetséges haragjának) üzenetét olyan jól sikerült vászonra vinni, hogy ez lett a legtöbb bevételt termelő, és így legnézettebb film a mozizás eddigi történetében. A pandorai dzsungel annyira meseszerűen szép, hogy az egyszeri néző ezt látva talán motiváltabb lesz a természeti szépségek védelmében. Ha az emberek egy részénél sikerült elérni egy kis extra természet-szeretetet és öko-tudatosságot, akkor már megérte elkészíteni ezt a szerintem közel tökéletes alkotást.

10 / 10 pont.