Bár a blog mottója a "Filmek egyenjogú-si-hu-hu-sítása", eddig sokat nem tettem az ügy érdekében, ezért most valamennyire megpróbálkozom vele. Úgy általánosságban nem igazán szeretném minősíteni a magyar oktatást, ezt mostanában minden második újságíró, és blogger megteszi (többnyire egyetértek velük), inkább egy lehetséges fejlesztési lehetőségre próbálom felhívni a figyelmet, ha majd valamikor az alapokat, és a falakat sikerül (újra) felépíteni. 

Gutenberg 1450-ben feltalálta a könyvnyomtatást (bár ez kicsit euro-sovinizmus, mert Kínában már 400 évvel korábban alkalmazták az eljárás elődjét), és ez a forradalmi tett a tömegtermeléssel ötvözve azt eredményezte, hogy minden gyereknek lehetősége lett saját könyvből tanulni, ami meglehetősen sokat lendített a közoktatás szekerén. Az olvasás és a könyvek az emberiség egyik legnagyobb találmánya, ahogy a tapasztalt olvasó csak átfut a sorokon, minden második szót (vagy még kevesebbet) elolvasva, és jó esetben vizualizálva a tartalmat, az egy fél csoda. Viszont még  napjainkban is minden negyedik magyar funkcionális analfabéta (tehát nem érti, amit olvas), és a nyugati országokban sem sokkal jobb a helyzet. Nem is beszélve arról a másik 25-50%-ról, aki, bár érti az átnézett szöveget, egyszerűen utál olvasni, és szakkönyveken, illetve magazinokon kívül soha semmit nem vesz a kezébe. 

Szerencsére Gutenberg (illetve a kínaiak) óta volt egy másik forradalom is, a mozgókép előretörése, amit nem annyira szoktak egy emberhez kötni, de hívjuk mondjuk Muyebridge 1878-as forradalmának. Manapság valamilyen szinten mindenki néz mozgóképeket, a funkcionális analfabéták, és az olvasni utálók is. Legyen az egy jó kis agyrothasztó Barátok közt rész, híradó, vagy akár egy Fellini film. A következőkben 5 pontban összeszedem, hogy miért is lenne érdemes a filmeket is bevenni a tananyagba.

1. Az idő urai: Amíg egy jól olvasó ember egy oldal per perc sebességgel olvas el egy átlagos betűszámú oldalt, akkor ez egy 10-14 évesnél inkább 2-3 perc. Ezt alapján mondjuk az Egri csillagok (ami sok gyereknél meghatározó élmény, pl nálam, de sokaknál az első lépés arra, hogy ne olvasson soha többet), a maga 560 oldalával 20-30 órás elfoglaltság egy 13 éves serdülőnek, vagy még több, ha problémái vannak a szövegértéssel. Na most ehhez képest egy film, ami szintén gondolatokat mozgat meg az adott témáról, karaktereket, cselekményt, érzéseket ad át,  mondjuk két óra hosszú. Itt abba is hagyom a filmek és könyvek összehasonlítását, mert nincs értelme, aki szeret olvasni, és szereti a filmeket is, tudja mi az egyik, és mi a másik előnye. Arra akartam ezzel rámutatni, hogy az évi 2-4 kötelező, és ugyanennyi ajánlott(an kötelező) olvasmány mellett (vagy egy-kettő helyett), lehetne filmeket is feladni a diákoknak.

2. A hetedik (művészet): Az ismeretterjesztő filmvetítés valamennyire most is működik az iskolákban, bár erre is rá lehetne erősíteni, illetve egységes tanrendbe szedni az órán, vagy az otthon nézendő alkotásokat témakörönként. Biológiából egy-egy David Attemborrough sorozat rész levetítésének sokszor több értelme lenne, mint egy unottan előadott fejezetnek az aktuális tankönyvből. A történelemre is rá lehetne erősíteni, ha a nándorfehérvári csatáról nem csak azt tanítanák, hogy Dugovics Titusz lerántott egy török katonát a toronyból, hanem 20 percben szépen levetítenék, hogy mondjuk a másik 30 ezer merre kolbászolt közben. (Van ellenpélda is: nekem anno kötelező volt megnéznem a Honfoglalás című "remekművet", mely majdnem maradandó károsodást okozott a történelem-, és filmszeretetemben, de szerencsére mindketten túlélték, és virulnak ...) Elő lehetne bányászni néhány magyar filmet is, a Kőszívű ember fiaitól, a A tizedes meg a többiekig. Én például A tanút biztosan kötelező néznivalóvá tenném 16-17 évesen, mert nem nagyon tudok más filmet, ami ennyit elmond a magyar néplélekről, és humorról, és szocializmusról (egyebek mellett), mint ez a tökéletes 2 óra. Értékesebben eltöltött idő, mint 60 oldal a legtöbb kötelező olvasmányból...

A filmművészet szó magában hordozza azt, hogy egy mozgókép - jó esetben - nem csak ismeretterjesztő jelleggel bír, hanem mély esztétikai értékkel is, mely legalább olyan érzéseket, gondolatokat tud megmozgatni az emberben, mint egy festmény, szobor, vagy írott alkotás. Az ismeretterjesztés mellett lehetne művésziebb, nehezebben feldolgozható, mélyebben értelmezhető filmeket is mutatni a diákoknak, mondjuk két osztályfőnöki óra keretében. Pár ötlet erre (melyek mindegyikének története gyerekek körül forog): Cinema Paradiso, Karácsonyi történet, Állj ki mellettem!, vagy akár a 400 csapás (ez utóbbi kicsit nagyobbaknak), vagy sok másik kiválóság. (Ha ezeken kívül van pár javaslatotok, szívesen látnám a komment szekcióban.)

3. Bábel: Érdemes megemlíteni a filmek nyelvtanulásra gyakorolt hatását, ez még akár nemzeti szinten is fontos lehet. Magyarországon mindig hatalmas kultusza volt a szinkronnak, és ennek régen volt is némi alapja. Sok kilencvenes évek közepe előtt szinkronizált filmet a magyar fordítás dobott fel, vagy tett jobbá. Ez mostanra szinte teljesen elmúlt, engem legalábbis már kimondottan zavar, ha a moziban valamit szinkronosan nézek (kerülöm is ezeket), és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem tudom, hogy a nagy film-dömping tett be ennek az iparágnak, vagy egyszerűen csak eltűntek a nagy szinkron színészek / rendezők, de talán végre eljött az ideje annak, hogy a környező országok nézőihez hasonlóan a magyarok is rákapjanak a feliratos mozgókép fogyasztásra. Ennek még felnőtt korban is borzasztóan erős hatása lehet a nyelvtanulásra (magamon is tapasztalom), főleg amikor az ember átáll a magyar feliratról, az eredeti nyelvűre, majd azt is elhagyja. Gyerekeknél ez még jóval erősebb lehet, egy filmeket eredeti nyelven néző fiatal 18 éves korára, már csak emiatt, mindent érthet az adott nyelven. Ez szerintem sokkal fontosabb a hazánkban a valamiért előtérbe tolt nyelvtan-erőltetésnél, mert míg egy jó film, feliratosan, meghozhatja a kedvet annak eredeti nyelvéhez, a tizedik igeidő bemagoltatása teljesen elveheti a motivációt...

4. Modern idők: Mindenki operatőrnek születik, csak van aki meg is tanulja a szakmát. Manapság, a közösségi oldalak világában elég csak felmenni a Facebook-ra, vagy Youtube-ra, és válogatatlanul özönlenek ránk ezerszám az amatőr, remegő kézzel felvett, vágatlan, szélfútta hangú, napbatekintős, művészien forgatós videók. A leggagyib okostelefonnal is lehet mozgóképet csinálni, de még egy ilyen egyszerű eszközzel készítve is mérföldek választják el az egyes alkotásokat. Aki gyerekkorától a reklámokat, gagyibbnál gagyibb rajzfilmeket, és minősíthetetlen minőségű szappanoperákat szív magába, attól nem várható el az igényesség, sem a mozgóképek befogadásának, sem alkotásának területén. Akit viszont már korán megismertetnek az igényes filmek világával, és szempontrendszerével, az felnőve nemcsak hogy a művészmozik fenntartásában fog segédkezni, hanem esetleg házi videói sem lesznek annyira amatőrök, talán érződni fog rajtuk némi művészi igényesség. Főleg, ha művészet, vagy informatika órán meg is mutatnak neki néhány apó trükköt az aktuálisan legjobb videószerkesztő használatában. 

5. A jövő kezdete: A gutenbergi forradalom 564 éve tart, és kisebb megingásokkal még mindig halad előre. A mozgókép forradalom már közel 140 éve történt, és azóta töretlenül zúz az ég felé, és szerintem senki nem sem számít rá, hogy a következő 100 évben vége lesz, maximum átalakul kicsit. Az már most látszik, hogy a 3D és a 4DX sokat nem tud hozzáadni a filmezés élményéhez, előbb utóbb vissza kell térni a jó történetek, és nagy színészek, és rendezők világába, mert a robbantások, óriásrobotok, és képregényszereplők sokáig nem fogják kielégíteni az embereket. Még ha fenn is marad ez a trend pár tíz évig, akkor is érdemes az ifjúságot már korán megismertetni az igényes filmek, és az egyszerűbb videózási technikák világával, mert ebből akár nemzeti szinten is versenyelőny lehet. Ha mondjuk a magyarok a korán kezdett oktatás miatt egy kicsit jobban értenének a filmezéshez, mélyebben beléjük ivódna a filmes kultúra, mint másokba, az nagy előnyt jelenthetne a mostani, egyre inkább a szolgáltatásokra, és szórakoztató iparra épülő világban. Valami versenyelőny pedig kell, ha nem akarunk végképp elsüllyedni a népek tengerében.

És akkor kicsit vissza a realitás talajára. Az iskolákban, néhány ismeretterjesztő sorozat részen kívül, jó eséllyel nem fognak megtörténni a fenti változások a következő év(tized)ekben. Mit érdemes akkor tenni? Egyrészt erősíteni legalább saját gyerekeinkben az igényes filmek iránti szeretetet, és rámutatni, hogy miért jobb egy mondanivalóval bíró másfél órás film, mint három szappanopera rész. Itt is a tudatosság a fontos, mint az élet minden más területén. Ahogy próbáljuk gyerekünket / barátainkat minél jobb ételekkel kínálni, úgy a mozgóképekben is az igényességre kell törekedni, és ezt nem lehet elég korán kezdeni. A hetedik művészet éppen megtorpanóban van, de ez csak pillanatnyi leszállóág az újabb felívelés előtt, és jó lenne ha a következő generáció meg tudná lovagolni az új aranykort, és esetleg magyar lenne a következő Bergman, Fellini, Kubrick, vagy akár Tarantino...

Wancass