Persze inkább mp3 és 10 lovas, de az szarul hangzott volna. Szóval összeszedtem a mostani kedvenc 10 együttesemet (/ albumomat, főleg metal témakörben), hogy emlékezzek majd rá, hogy mit is hallgattam valamikor. Kicsit kilóg a szokásos MoziVonat bejegyzések közül, de hát ez mégiscsak az én játszóterem...
Hollywood mostanában elég sokszor hülyének néz minket. Az ember beül a moziba, és mit kap a belépőért? Lefutott sorozatok új részeit (Transformers, Halálos iramban stb.), szép emlékű régi filmek felesleges újrafeldolgozását (Robotzsaru, Emlékmás, Karate kölyök stb), meg a Herkulest ezer féle változatban. Az év eddigi legjobb akció sci-fi blockbustere, A holnap határa pedig a lábát sem csókolhatja meg elődeinek. Az is mutat valamit, hogy a legtökösebb és leghitelesebb hollywoodi akciósztár jelenleg a már 62 éves Liam Neeson. Rajta kívül pedig még mindig Stallonénak kell egy keményen önironikus sorozattal megmutatni, hogy mi is az az akció (A feláldozhatók széria). Persze vannak vállalható darabok is, de mint annyi műfajban, itt sem feltétlenül a hollywoodi termést érdemes szemezgetni.
...kritika a Kinoglazon:
Illetve 5 ok, ami kultfilmmé tehet egy akció sci-fit. A holnap határa című új Cruise mozi kapcsán gondolkoztam el azon, hogy mitől lehet időtálló alkotás, egy mostanában népszerű műfajúnak számító, akciójelenetekkel megtűzdelt tudományos fantasztikum. Doug Liman (Bourne trilógia) új rendezése kimondottan kellemes nyári blockbuster volt, de talán már most látszik, hogy egyszer nézős mozi, pár év múlva közel sem lesz akkora rajongótábora mint a műfaj császárainak, a Mátrixnak, a Terminátor 2-nek, vagy a A bolygó neve: halálnak volt. Főleg e három film kapcsán vizsgálom meg 5 pontban, hogy milyen elemek lehetnek mindenképpen alapvetőek ilyen többször nézős, klasszikussá váló mozikhoz.
Jelen bejegyzés a Sci-fi Top10 sorozat 3. része, melyben az 1996 és 2005 között kiadott sci-fikből osztom meg az általam legjobban kedvelt darabokat. Ebben a korszakban sajnos az alkotók nem nagyon tudtak olyan minőségű mozikat gyártani, mint a kategória aranykorában, 1975 és 1995 között, és bár a látvány ezeknél már sokkal jobb, a klasszikus sci-fik történetvezetésének zsenialitását sem sikerült mindig elérni. Mivel ebben az időszakban rengeteg film készült, pár előfeltétellel kellett élnem. Egyrészt a kis költségvetésű, illetve animált mozikkal a sorozat további részeiben foglalkozom, így aki a Donnie Darko-t vagy Studio Ghibli filmeket hiányolja, az későbbi részekben fogja megtalálni őket, és sorozatokhoz kapcsolódó filmekkel sem foglalkozom itt (pl: Serenity). Jöjjön a lista:
A dolgok rangsorolása egyidős az emberiséggel, a filmek sorrendbe állítása pedig valamikor a második mozgókép elkészítésekor kezdődhetett. A filmezés az egyik legújabb művészeti ág, és a műalkotásokat elég nehéz egymás elé helyezni, az többnyire csak szubjektív szempontok alapján végezhető el. Gondoljunk csak bele, mit szólnánk, ha valaki azt mondaná, hogy Van Gogh Csillagos éj című képe jobb mint Picasso Guernica-ja, vagy éppen fordítva...
Filmek esetén azért kicsit egyértelműbb a dolog. Ennek fő oka az lehet, hogy azoknak jobban mérhető a kedveltsége, nézettsége. Ez mondjuk még nem feltétlenül az igényes alkotások irányába térítené el a mérleget, vezethetnék a toplistákat a büfi-puki vígjátékok, vagy egy kaptafára felhúzott romkomok, de a kritikusok és szélesebb tömegek ízlésére mégis érdemes adni, ezt a legnépszerűbb nemzetközi toplisták is alátámasztják, mint az IMDB, a Rotten Tomatoes, vagy az Amerikai Filmintézet (AFI) rangsorai.
A Gravitáció rendezőjének egy korai filmje, Kinoglazon megjelent kritika:
...kritika a Kinoglazon:
kritika a Kinoglazon:
Egy Gépi Demokrácia tündöklése és bukása
És a továbbiak...
Tekintve, hogy a filmkritika posztolást áttettem a Kinoglazra, a Mozivonatot átalakítom mindenféle egyéb, jellemzően borult témájú műhelyasztallá. A Top10 sorozatokat mindenképpen folytatom, de indítok egy új vonalat is UtópiaVadász címmel, melyben egy-egy utópia, illetve disztópia koncepciót próbálok felgöngyölíteni egy külső szereplő szemén keresztül...